Azt hittem, olyan 5-6 éves korban jön el a téma, de már tegnap előkerült. Pláne furcsa, hogy nyár végén, de hazafelé döcögve a kocsiban egyszercsak kijelentette: "Szerintem nincs is Télapó". Döbbenten néztünk össze az Apjával a visszapillantótükörben. Fogalmam sincs, honnan hallotta, talán játszótérről, vagy egy meséből??? Érti a lényegét, vagy csak belemondta a semmibe? Legalább tíz télapós könyve van, itthon meg Nagyiéknál, most átlapozom az összeset, hátha valamit kihagytam.
Elmagyaráztuk Neki, hogy Télapó pedig van, és majd kitisztitjuk a csizmánkat ahogy mindig és várjuk, hogy hajnalra telerakja meglepetésekkel. Lelkes télapómítoszfelépítő beszédünket azért még megtörte egy "Nem tud bejönni, mert minden ablak zárva van a hidegben" megjegyzéssel. Bárhonnan is jött az információ, mérges voltam a forrásra.
Hazaérünk, lepakolja a katicás hátizsákját, előveszi belőle a bohóchalakat, amelyeket Nagyika kötött neki és öles léptekkel a dolgozószoba felé veszi az irányt, és közli: "A biztonság kevdvéért néznem kell egy kis Némót!"
Később a kádban, nyafka hangon: "Olyan fáradtnak érzem magam......rámtört az álmosság."
Altatom. Az apja lent írja a prezentációt. "Hol van Apaca pedig?" -fürdik és fogatmos, utána jön, aludjál nyugodtan! -"De Apaca nélkül nem szeretek lenni Anya!"- mesélek a sötétben, válaszolok a kérdéseire, elmagyarázza, hogy a Protko nevű cápa milyen barátságos, meg kioktat a cápák szokásairól, majd végre elcsendesül. Már megint azt hiszem, alszik, mikor megszólal "Apaca nélkül nem vagyok semmi." Felhívtam az Apját és ketten altattuk el.........
