Egyetlen hullócsillagot sem láttunk. Még. Mert még várjuk a nyármeleg estéket, amikor tiszta az ég és bámulhatjuk a csillagos eget. Az elmúlt napokban több órát töltöttünk kint éjjel a tetőteraszon. Volt hogy kettesben, mikor a gyerek már aludt, s mivel nincs állványom, képtelen voltam szépen lekapni a holdat, így inkább a fénnyel festettünk a sötét égboltra, amit felhők takartak el. Annyira élveztük a dolgot, hogy a végén már neveket írtunk a gyenge kis szives kezdést követően:)
Máskor meg csak egyedül üldögéltem a pléden, meleg főttkukoricát rágcsáltam, körüllengett az esti szellő és csakúgy boldog voltam. Tegnapelőtt pedig Nünüvel hármasban kémleltük az eget. Késő este még mindig nem bírt elaludni, így javasoltam, költözzünk ki a pléddel, párnával, takaróval a szobájával szemközt is nyíló felső teraszra. Bavackolódott közénk és bámultuk a holdat és a csillagokat egészen sokáig. Aztán felém fordult, belémbújt és kint akart aludni. Szaglásztam a holdfényben csillogó kis fürtjeit és megintcsak kimondhatatlanul boldog voltam.
