Azt nem szereti, ha rohangászok utána a lakásban a hajkefével és csakúgy rohanósan végighúzom párszor a fején. Annál inkább a reggeli és esti lélekemelő hajbontogatásokat. Ő meg én, ül az ölemben vagy előttem, olvasgat vagy néz egy mesét (csakis reggel, este már nincs bekapcsolva semmi, csak könyveket olvasunk), vagy játszik valamivel és közben beszélgetünk. Néha megrendeli, hogy hány copfja legyen, máskor meg rámhagyja. Imádom fésülgetni, fonni a finom, selymes kis tincseit, megpuszilgatni közben.....Meg azt is, ahogy Farkas elkap egy-egy ilyen pillanatot, és megjelenik az a szerelmes mosoly a szája szélén. Régen, még jóval Nünü előtt mondogattam Neki, hogy vágyom arra, hogy kislányom legyen, akivel majd üldögélek meghitten a kanapén, lányos beszélgetéseket folytatunk és én fésülöm a göndör kis haját. És tessék. Boldogság. Itt a reggeli hajbontás után, frizurakészítés előtt, kicsit még álmosan, mesétől megbűvölve....
