A nagy gépemet ritkán viszem magammal, mert túl nehéz cipelni, elővenni, összerakni, szétszedni, szóval macerás. Ráadásul ha rendesen bepakolok hozzá, akkor egy kisbőröndnyi oldaltáskával indulok útnak, úgy meg hogy szökdeljek a gyerekkel, miként kergetőzzünk, nézzünk bogarakat, gázoljunk térdig a vízben, hempergőzzünk a mezőn. A kisgéppel meg már nem szeretek képeket készíteni. Úgyhogy a sok kirauccanásról alig van felvételünk, ha meg mégis, akkor csak a telefonommal kattintgatott. Pedig kár.
Sütteti a hasát.....
horgászik.....
folyton cipelteti magát......
fogadja a csókokat a homlokára.....