"Anya! Szükségem van az összes színre, képzeld el, mert csak ezekkel tudok jól koncentrálni a színezésre, érted?" - majd bőszen színezni kezd.
Magammal vittem a bankba, míg Farkas parkolóhelyet keresett, később csatlakozott. 401, mi jövünk. Köszönök a hölgynek, leülünk. Nünü nem köszön (mostanában ezt csinálja, kérésre pedig közli, "köszöntem", vagy "még nem, majd később") Elmagyarázom, hogy lejárt a kártyám, meg nem tudok belépni az internetes bankba sem. Közben Nünü a pénztárcámat pakolászta ki és magyaráz: "Szükségem van ezekre a bankártyákra, mert kell nekem a pénz. Már biztosan vár minket a pékbácsi a kiflivel és azt veszünk....Szükségem van a kiflire, mert korog a gyomrom. Apa mindjárt jön, csak keresgéli a parkolót, nem tud bejönni ide kocsival....." Megérkezik az apja, mosolyog rá, a gyerek meg "Apa, most nem tudok menni, fizetek ezekkel a kártyákkal a néninél, bankban vagyunk, képzeld."
Folyton kijelenti, hogy mire van szüksége és miért. Újságokból kinéz játékokat és megmagyarázza, hogy ez miért fontos neki, vagy a meglévő dolgait mutatja meg, hogy arra éppen miért van szüksége és igen érdekes összefüggéseket állít fel. pl. "Szükségem van az alvórongyimra, mert anélkül nem látok."
