Az éjjelilámpa aligfényénél csak az arca körvonalát látom, ahogy könyököl az ágy szélén és mesél. A fal mellett fekszem, közöttünk Nünü, aki kérte "nem lemenjen a Mama, csak egy icipicit idefekszik mellém aludni" - s az icipicit hangsúlyozva összecsippenti a levegőt a mutató- és a hüvelykujjával. Aztán mesét is szeretne: "Nagyika, elmesélnéd a tulipánosat légyszíves?", majd mikor ennek a történetnek vége "A két kisbocsosat is légyszíves Nagyika, ez az utolsó!"

Úgy hallgatom a mesét, mint mikor csak nekem mondta, nagyonrégen, végigmosolyogva mindkét kedves történetet. Imádom a hangját, a hangsúlyokat, a kedvességét, a szeretetet, ami megtölti a sorokat.  Kevés, ha azt mondom, hálás vagyok. Az sem elég, ha annyit írok, hogy szeretetem határtalan iránta. Hiába próbálnám megfogalmazni, nem menne. Hálás vagyok és nagyon szeretem. Ott feküdhetek az édesanyám és a kislányom mellett. Anya vagyok és gyerek is lehetek. Pillanatmegállító érzés........

Farkas és Papa külföldön kalandoznak néhány napig, így átfészkeltünk a szülői házba, így a megszokottól is több időt töltünk együtt Nagyikával.

Imádom, ahogy rajong Nünüért, ahogy játszik Vele, énekel, mesél Neki, ahogy mókázik, bohóckodik. Annyi mindent tudnék felsorolni róla, ami miatt össze vagyunk nőve, ahogy mindig is, s ahogy már Ők ketten, Nünü és Nagyika is. Ugyanúgy megmelengeti a lelkemet a félig lehúzott zoknis lábának látványa (ha leveszi fázik, ha teljesen felhúzza melege van, így egy idő után a talpa közepéig letolja a zokniját, ami ezáltal túllóg a lábán, s igen mókás, ahogy itthon így szaladgál a lakásban) - ami annyira anyikás-, ahogy régen is.

Peti az étkezőasztalnál ülve kanalazta a krumplifőzeléket, én a földön játszottam Nünüvel, Anyika pedig éppen átöltözött, miután hazaértünk. Ahogy elhaladt Pöti mögött, csak ennyit mondott: "Istenem, mindketten őszültök már....." Jeleztem, hogy nekem be van festve a hajam, de persze tudom, hogy két festés között már nálam is láthatóak a kóbor ősz szálak.....Ekkor vettem észre, hogy félrevonulva, csendesen sírdogál magában........Annyira értettem és annyira fáj. Megy az idő. Szeretném hinni, tudni, hogy akik így szeretik egymást, sosem szakadnak el, valahol mindig együtt lesznek.

Tele van a lelkem szeretettel. Alig bírom.

Sírok.