Délutáni alvás. Összebújva fekszünk az ágyban, szokás szerint túl pár mesén, susmorgáson, megbszélésen. Nézi az arcomat (még mindig megjelennek rajta a rémes piros foltok, hámlanak.....szebb vagyok, mint valaha...persze, hogy természets úton nem jön így a gyerek:), aztán pici ujjával kapargászni kezdi az orrom hegyét: "Leszedi Nünü a morzsákat Anya orráról." Én már majdnem elalszom, úgyhogy igyekszem rövidre zárni a témát és nem nagyon mosolyogni a morzsásnak vélt orromon: Nem morzsa az Nünükém, csak hámlik - válaszolom kurtán. "Akkor pedig leszedi Nünü a hámlikokat Anya orráról."

Bábokkal játszik. "Á, hogy szolgál a kedves egészséged Morzsabátyó? Jól vagyok, minden rendben.".......Aztán észreveszi, hogy az előbb elejtette az egyik szívószálra ragasztott rókát és visszaszalad érte. Felemeli, megigazgatja, majd: "Rókica kimaradt a buliból."

Gyurmázni készül. Anyika megkéri, hogy rakja ki az alátétet az asztalra, ne ragadjon le a gyurma. Mint egy öreg bölcs, úgy bólogat: "Igaz Nagyi."

A mazsolás mesében málnahabot esznek a bábfigurák. Pár napja felkerült az étlapjára és a sok egyéb mellett ezt is főz nekünk. "Viszek Anyának egy kis bánahabot." - robog felém a tányérral. "Tessék Anyaca, egyél bálnahabot, egészségedre!". Kicsim, nem bálnahab, hanem málnahab, tudod, málnából készül, olyan málnából, amit a süni is szedett a kosárkájában a könyvedben, emlékszel. De nem tudom meggyőzni ma sem, ahogy tegnap sem hagyta magát. Végül kiderül, hogy én nem vagyok még elég sokattapasztalt, mert odajön és lassan, hogy én is értsem, elmagyarázza: "Nem Anya, bálnahab ez. A bálna a tengerben él, hatalmas állat." Kanalazni kezdem a bálnahabot.