Mikor beszéltünk utoljára? Talán másfél éve....mikor megszületett Nünü és én még itthonról dolgoztam a munkahelyemnek...igen, azt hiszem akkor. Munkatársak voltunk (vagyunk). Nem nevezhetjük barátságnak, legalábbis nem az a klasszikus típusú. Furcsa is a kapcsolatunk, mert ha éppen olyanja volt, rondán tudott viselkedni. Tudtam is szidni magamban meg hangosan is. Mégis, valami erős kis szeretetszál van közöttünk. Érdekes egy pasas. Ritkán voltak mély beszélgetéseink, de akadtak olyan összekapcsolódások, melyek nagyon emlékezetesek számomra. Nem jellemző, hogy kimutatja az érzéseit, most mégis kaptam egy pár sort Tőle. Nem hiszem, hogy elfelejteném, de megőrzöm itt is magamnak:
"megnéztem a kicsikről készített képeidet, és csorogtak a könnyeim.
nagyon örülök neked, a kerek egész életednek, a boldogságodnak."
