Régóta beszélgettünk már a Télapóról, december hatodikáról, az adventi naptárról -amit naponta nyitogatott, és még csak eszébe sem jutott egynél többet kinyitni egy nap, szépen sorban kukkantottunk be a zsákocskákba...így kezdődtek a reggelek-, karácsonyról, a fenyőfáról, a fehéj illatáról, a sütisütésről, mézeskalácsról, a levélről, amit a Télapónak írunk a kívánságainkkal, az angyalokról és a Jézuskáról.
Eszemelment módon nézegettem hónapok óta a könyveket, vásárolgattam, gyűjtögettem. Gyönyörű mesekönyvek között lehet böngészni, szaglászni és valahogy úgy érzem, ha nem lapozgathatja mindet, lemarad valamiről a Migyerekünk. Azán itt van a lego. Évekkel ezelőtt Farkas, a nagy legoimádó elhatározta, hogy ha egyszer gyerekünk lesz, minden legot megveszünk neki szépen, sorban és mi magunk is végigjátszuk az összeset vele (Apacának van több is a Másikmamánál, de azok jóval nagyobb gyereknek valók). Így ezt is elkezdtük gyűjtögetni (nem kis költség). Mindenkinek, aki kérdezte, mivel lepheti meg a gyereket, azt válaszoltam: bármivel, amivel vagy amire rajzolni lehet. Na és amit egy éve még nem gondoltam volna, Nünü saját elképzelésekkel bírt és hangoztatta is, mit szeretne a Télapótól és Jézuskától és mit nem.
Határozottan kijelentette, hogy "nem szeretne a Nünü babaházat, nem jó neki". Hogy miért nem, arról nem nyilatkozott és hiába mutogattam neki az interneten, rajzoltuk le sokszor, nem kér olyat (én úgy szerettem volna, szerintem magamnak is, mert sosem volt nekem, de sebaj, majd máskor). A lego katalógust is lapozgatta és mutogatta, hogy melyiket szeretné és melyiket nem. A télapólistáján kiemelt helyet kapott az okapi, amelyik állatot Nünü által ismertem meg. Vágyott egy bábparavánra is, de azt még nem tudtuk megvalósítani, pedig rajta van az egész csapatunk, sajátkezűlegcsinálósat tervezünk. A tündérjelmezt el ne felejtsem! Még a novemberi tökbulin látta Dorkán, azóta emlegeti, hogy "Nünü is szeretne egy olyan tündérjelmezt, szoknyával és varázspálcával". A lóimádat és a lovaglás miatt, hogy állandóan a partvison meg a seprűn lovagol beszereztünk egy botvégénlófejet is, amin suhanhat a tündér a rózsaszín tütüjében. Állatokértodavagyoksága okán egy egész farmot is rendelt.
(Ami szomorú, hogy idén megbeszéltük, hogy Nagyikáék szűkös anyagi helyzete miatt -komoly a helyzet- s mert mi sem állunk jól, bár nagyon nem szeretem ezt, de mégis belementem, hogy idén csak a gyerek kap ajándékot......).
Elmúltak az ünnepek. Még most is gyakran beszélgetünk a Télapóról, az angyalkákról, karácsonyról, ajándékokról. Reggel a kocsiban: "lehet, hogy bekukkant ma a Télapó meg egy manó", mondta. Ilyenkor kitárgyaljuk, hogy majd csak decemberben jön, viszont várhatjuk a jelmezbált, a farsangi felvonulást, a születésnapját és a húsvéti nyuszit. Apró csalódottság suhan át az arcán, de hamar átterelődik a nyuszik, születésnapi torta és egyéb felkínált témák irányába (torta téma: "sok pillangó lesz Nünü tortáján, katicák meg lovak nem, mert túl nagyok meg sok, nem férnek el." - határozott egy csaj).
Karácsony előtt és még most is rengeteg angyalkát rajzoltat, meg Apacát manósapkában, és Ő maga is hasonlókat alkot.
