Megtaláltuk és elfújtuk az utolsó ejtőernyőzős pitypangokat is a kertben, lépteinkkel zörgettük az avart a fügefa- (idén már nem érett be igazán, így sem ajándékba, sem pedig lekvárosbödönbe nem jutott belőle) és a cseperedő facsemeték alatt, megetettük a tavasztidézős időjárástól újra felélénkült halakat, s néztük, ahogy a katicák sétálnak a kezünkön, majd tovaszállnak.
Micsoda pompás csakegypulóveres idő!!!??? S ezt a szép napot részben megoszthattuk Meske barátnőmmel (gyereknek csak Csipetke, vagy Pipi...s milyen kár, hogy nem mutathatom meg a Róla készült fényképeket, ahogy mosolyognak Nünüvel), s Pötivel, aki mostanában itt tanyázik. Este pedig, akárcsak nyáron, vacsora utáni csillagnéző sétára indultunk hármasban, Nünü, Apaca és én (ahogy a Migyerekünk mondta "Mendegél a kiscsalád az úton, nézik a göncölszekeret, meg a sarkcsillagot az égen.")
