Ahányszor áradoztunk a gyerekről, Papa máris szólt, hogy tanuljunk meg nemegyfolytában odalenni Nünüért, legalábbis ne trombitáljuk ki hangosan a véleményünket. Mert van neki egy ismerőse, akitől már évtizedek óta hallgatja, hogy milyenokos, milyenügyes a fiacskájuk, közben meg nemisaz. Minden szülő elfogultan látja a sajátját, és rémes ezt a környezetüknek folytonosan hallani. Jó.
Imádta Ő nagyonaprónak is Nünüt, de úgy egyéves kora körül teljesen beleszerelmesedett. Azóta, hogy a gyerek elkezdett beszélni, és egyértelműen kifejezni a szeretetét, kötődését felénk, felé. Elolvad. Naponta sok-sok hosszú ölelésben részesítik egymást, játszanak, beszélgetnek, pókereznek, sakkozni tanítja Mütyürt, s ma először csakketten indultak el sétálni egy zöld vödörrel, meg egy kislapáttal. Mindketten kivirulva tértek vissza, s büszkén mutatták a gombákat a vödör alján, amit együtt szedtek, és mesélték, hogy ültek igazi traktoron. Ma először akart a Papával alduni délután, aki addig simogatta a hátát, míg pár perc múlva már mélyen szundított. Olyan nagyon büszke volt.
Nünü már ott tart, hogy kéri, sakkozzanak, vagy bemegy a dolgozószobájába azzal, hogy "pókerezni szeretne Nünü. Olyan mint a papa, pókerezik Nünü. Papával."
Folyton hallom, ahogy Papa telefonál és hosszú, tekervényes mondatokban fogalmazza meg, hogy mittudmáramiénk, mennyire okos és ügyes, és hogy ezt el sem lehet képzelni, higgyék el. Figyeli Nünüt, ahogy játszik, beszél, olvas, táncol, bármit is csinál, és látom, ahogy lágyul és meghatódik. Ha mondókákat mond vagy énekel, csak a fejét ingatja, hogy ezt nem hiszi el, hogy mennyire különleges ez a gyerek. Társaságban csendreinti a barátokat, hogy pszt, halgassák a gyereket miket mond és milyen hihetetlenül értelmes. Naponta nagyonszokszor odavan, hogy milyenszépezagyerek, aki a Papaboldogsága.
Papa szerint nem szép dolog elfogultan áradozni a gyerekünkről.
Ui: A végén annak örül ennyire, hogy megérkezett a Papa és dudált neki.....
