Kis piros hűtőtáskát is kaptam a hasbaszurkahormon mellé, hogy fel ne forrósodjon a hazafeléúton. Megint egy új, közös útra lépünk......Elhatároztam, hogy megpróbálok a lehető legközömbösebb maradni, nembeleélni magam, de a kivitelezésnél bebuktam.
Viruló fejjel hagytam el a gyógyszertárt, kezemben boldogan de óvatosan lóbálva a jégretikült. Nevek cikáztak át az agyamon, megállíthatatlanul. Mintha már itt lenne velünk, a hasamban. Pedig még csak tüszők várakoznak a pénteki fellépésre. Egy huszonegy és egy tizenhat miliméteres, a bal petefészekben. Ennél pontosabban nem tudom majd elmondani a gyereknek, honnan is jött:-)
Csillagszeműt helyettesítik, ahogy előrejelezte. Szóval mégsem mondta le miattam a családi nyaralását:-) Ma újabb orvosnak tártam fel belsőm titkait. A doktornő méricskélt jobbra: sok kisebb, balra: két nagy, az említett méretekkel. Utána a dolgozószobájában megbeszéltük, hogy ez nagyon jó. "Ráérnek pénteken?" kérdésére azonnali igennel válaszoltunk. Perszehogyde. Péntek tizenharmadika lesz. Nünü 17. hónapos napja, s pont péntektizenharmadikán született. Égijelnek veszem.
A hormonadataimra is rákérdeztem, de nem jegyeztem meg pontosan: 7,3 meg 4,6 és 3,7 talán? Ez a három volt, de hogy melyik mi?
Kavarog a lelkem. Olyan érzésem van, mintha már létezne a következő Migyerekünk. Létezik is. Aztán olyan megcsalásféleség is vegyük a mindenfélébe. Hogy itt szuszog mellettem Nünü, a Hivatalsotündér, aki éppen az imént álmában szólított minket "Apacai....Anya!", majd aludt tovább. S most elveszek egy picit tőle magamból, s a gondolataim, a szeretetem egy darabkája másé már, vagy másé is.
Boldogság. Bennem és körülöttem. Bárcsak kifeszíthetném a mostot.
