Azt mondják, a lelkes szülők sok-sok felesleges kacatot halmoznak fel a gyereknek, a fele is elég lenne. Nos, ha ezzel a szamárral csak azon az estén játszott volna a Migyerekünk, mikor megvettük, már akkor is bőven megérte volna.
Eddig egy mára már nagyobb fiúcskánál lakott az guminégylábú, aki azért még utoljára ölelgetve hozta le nekünk, s elköszönt tőle, mielőtt még betettük volna a hátsóülésre.....Megígrétük, hogy gondjátviseljük majd, és szeretni fogjuk.
És Nünü állja a szavát. Hazafelé be sem állt a szája, csak a szamárral és a szamárról duruzsolt, miközben simogatta, vakargatta, masszírozta és paskolta. "Csacsi....Szamár. Iáiáiá....Kékszamár. Eszik. Anya is eteti. Eszik...füvet. Iszik vizet. Apaca is eteti. Simi-simi szamár. Norbitól kaptad. Norbi szereti. Tartotta a kezében...megölelte. Odatta Nünübabának. Szeret Téged......Apacai, ásított a szamár. Egyél. Iszik......" Egy darabig az ölében autókázott, majd szólt, hogy "nehéz", és kettőnk közé ültettük.
Megbeszéltük, hogy most már Ő a gazdája, de nem aludhat velünk az ágyban az alvórongyikával, ahogy javasolta. Kiegyeztünk egy közös zuhanyozásban, Mi és a szamár. Kerestem egy szivacsot, amivel leszappanozta a csacsiját a zuhanyfülkében. Készítette az elalvás előtti koktélját, s hallgattam Nünü és Farkas csevegését a zuhany alól: "Mit mond a csacsi? Iáiáiá....Lemosom a hátát. A popóját is. Jól megmostad a fülét? A lábát is Apacai! Piszkos. Zuhanyzik szamár. Kékszamár. Ugribugriszamár. Nünübabáé. Norbi atta....."
Megölelte a gumiállatot "szereti", mondta. Aztán megpaskolta a hátát, ahogy az ebekét szoktuk, s így szólt: "Jókutya vagy szamár!".
