Szorongás, felkelés, szorongás, az utolsó kóbor szőrszálak alapos eltávolítása, hajmosás, sminkelés, lábkörömápolás és festés, csinosruhakeresgélés, nemtalálás, idegeskedés, nincsegyruhámsiránkozás, majd mégsempucéran elindulás. Pasi megjegyzése: "Sosem értettem, hogy ha fodrászhoz mész, miért mosol előtte hajat, ha kozmetikushoz, akkor meg miért radírozod le aznap reggel a bőrödet???!!! A nőgyógyászhoz meg miért készülődsz úgy, mintha az első randira mennél?!!!"
Éppen csak berohantam a szokásos idegialaponpisiésre, hajigazításra, mire kijöttem, már mennem kellett a vizsgálóba. A rendszer ugyanaz. Rutinosan kedves nővérke a nevemen szólít, megmutatja hol tudok levetkőzni, rongypapucsot húzni, papirszoknyát az alvázamra tekerni, majd felkúszni a tárogatószékbe, s ott zavartan pislogni. Gépiesen cuki, mond néhány megnyugtató klisét, megbeszéljük, hogy nem először vagyok itt, és boldogságunkra van egy Szupercsikénk, aki tizenhathónapos. Folyadékokat csurigál, műanyag csöveket rendezget, koppan a kacsa a tálcán, majd résnyire nyitja a bőrajtót, jelezvén, készenállok a feltárulkozásra.
Csillagszemű megjelenik, udvariasan köszön. Megnyugtató jelenség, igazán szimpatikus. Jó érzés bizalommal lenni iránta. Aztán már fel is bukkan a feje a lábaim között. Nem tudom, hogy elsüllyednék -e inkább, vagy utatengednék a röhöségnek ezen a helyzeten. Úgy beszélgetek valakivel, hogy Ő közben az alvázamtól kukucskál fel néha, s mutogatja a monitort. Azt hiszem, nem is vicces.
Ultrahanggal megnézzük a tüszőket és a méhnyálkahártya vastagságát. Minden rendben, mutatja, én pedig bólogatok, bámulva a fekete-fehér masszát, és a néha megjelenő üregeket. Ha Ő mondja, biztosan ott van az a pár nagyobb és sok kisebb tüsző. Az pedig jó. Kellemetlenkedő kacsa, aztán szól, hogy jelezzek, ha bököd a cső belülről, majd meghajlítja. Nem bököd. Örülök, hogy nem kell jeleznem, és némán meredek a monitorra. Mindent elmagyaráz, mit kéne látnom, amit én nem, de Ő igen. Ez a lényeg. Petevezetékek továbbra is átjárhatóak, szabad a séta. Pár kérdés a hogylétem felől, nem vagyok -e rosszul, senem fáj a hasam. Nem, minden rendben, köszönöm. Kesztyű le, vár a szobájában.
Megköszönöm a nővérkének a segítséget, s a papirszoknyámba törölközve totyogok a függöny mögé. Pár perccel később már Farkassal nyújtjuk a kezünket Csillagszeműnek. Örömmel tájékoztat minket, hogy pasi mintája igen jó, sokkal jobb, mint mikor Nünü megfogant. Hurrá!!!!!!!!!! A petevezetékek a császármetszés ellenére is remekül bejárhatóak az arra illetékeseknek, és a tüszőszámok, meg vastagságok alapján azt gondolja, hogy azért csináltassam meg a hormonvizsgálatot, de igazából nincs rá szükség, mert szépen érlelek mindnet, ami kell. Nagyon nagy hurrrrrrá!!! Azért megcsináltatom, és körzetis laborokra is elmegyek. Már csak a cukor miatt is. Búcsúzoul mér rákérdez, hogy minden rendben van -e, nem vagyok -e rosszul? "Ó, dehogy, köszönöm, de nem is venném észre, én ilyenkor annyira fel vagyok dobva, hogy akcióban vagyunk!"
Kint tombol a hőség. Az általam csak clostilbegynek hívott hormonbogyó receptjével legyezem magam. Ha minden rendben megy, augusztus közepe felé fellépésünk van a klínikán. Boldogság. Szorongás. Boldogságosszorongás.
