A reggeleket, koradélelőttöket általában rajzolással kezdjük. Ő kéri, hogy firkáljunk (a dambival=zsírkréta). Mi meg élvezzük, hogy ott ülünk a kertben, a kicsike asztal körül, s újra zsírkrétát fogunk a kezünkbe, s csak alkotunk, mint régen.
Önfeledten húztuk a vonalat egymás keze körül, Anyika és én. A gyereket már kevésbé izgatta a művelet, a kezét meg nem is hagyta megörökíteni. Sebaj, nekünk tetszett. Estefelé újból rajzolhatnékja támadt "rajzojjunk, futás!", s rendezgetni kezdte az asztalkán heverő reggeli alkotásokat, míg elő nem került a körberajzolt kezem. Nagyika megkérdezte Tőle, hogy "mi ez itt a papiron?". Mire Nünü rávágta: "Medúza".
