Kislétszámú, elszigetelt, ám más csoportok felé egyre inkább nyitó törzsünknél -melynek nyelvhasználatát az utód megszületése óta követünk figyelemmel- újabb kifejezésre lettünk figyelmesek. Egyre többször hallhatjuk a következőt: pulykázás.
Akkor használják ezt a kifejezést, mikor az utód arcát összehajtogatja, csücsörít, mellkasát ütemesen előrenyomja, löködi magát felfelé, végtagjaival kalimpál, és jellegzetes, puffogó, morgó, nyümmögő hangot ad ki, ezzel jelezvén, hogy nem kíván tovább feküdni, elege van az egészből, azonnal vegyék kézbe. Híres, szemfüles fotósunknak -aki szintén a kezdetektől fogva dokumentálja az eseményeket- sikerült elkapnia egy ilyen pulykázást.
