Éjfél után, mikor lement még kivinni a kutyákat, Mütyürke és én hanyatt, szétvetett vágtagokkal hortyogtunk, ki-ki a saját ágyában. Tíz perc múlva, mikor visszajött hozzánk, óvatos bökdösésre ébredtem. "Nézd meg, hogy alszik Nünü!" -kuncogott Farkas.
Agyerek először fordult hasra álmában (pár nappal ezelőtt reggel keltünk már arra, hogy hason fekve magyarázott vidáman), az ágyban keresztbe fekve, egyik lábát kilógatva a rácson. Sajnos, még én sem tartom magamnál mindig a fényképezőmasinámat, így lemaradtam a horpasztásról, s már csak arra érkeztem, mikor felébredt.
Vége a rágódásnak, hogy fektessem, hason, oldalt, vagy háton (már régóta hanyatt tesszük le, de pár hete már többször az oldalára fordul, és úgy alszik el), mert eldönti Ő, hogyan kényelmesebb. Most azon izgulok, hogy ne szorouljon be a keze és feküdje el, nehogy belefúrodjon a buksija a lepedőbe, stb.
Az utóbbi néhány éjszakát ügyeletben töltöttem, mert nem annyira rutinos még Müty, és a fent felsoroltakat variálja az éj leple alatt, amitől megijed és felriad.
