Piroska engedelmével teszek fel képeket a gyönyörűséges Kishölgyről.

Még nem tudni mikor engedik haza őket, de a lényeg, hogy kezd beindulni a tejcsi! Ugyan még nem sok, de legalább már van, és ez a lényeg! 

Az előbb beszéltünk telefonon, az első percet végig sírtuk az örömtől, ahogy mondja ez azért van mert egyszerre sok a jóból. Annyira megható minden. Aztán a következő percben pedig már szakadtunk a nevetéstől, vagyis sírva nevettünk. :)))

A képek magukért beszélnek, nem csodálom, hogy percenként fakad sírva boldogságában! :)