Addig-addig nyugtalankodtam, hogy a Migyerekünket már senki sem nézi meg odabent, csak mindenféle grafikonokat rajzolgatunk mi ketten az enestén, hasamon a bezselézett tappancsokkal, hogy hétfőn elsuhantunk egy bekukkantásra.
Szerettem volna felvetetni a vizsgálatot, mivel Farkas egy tárgyalás miatt nem tudott elkísérni (ahogy nagymamám mondta volna, a malac farkára ért csak oda, vagyis a vizsgálat végére nagy meglepetésemre betoppant) de a hölgy lebeszélt róla, mert már nagyon összegubancolódik a szűk helyén Mütyürke, így nem tudja annyira megközelíten, hogy látványos képek készüljenek róla.
Azért mégis megmutatott valamit magából: a gömböc kis orrát, a fodros száját, és a husi kis arcát, no meg ahogy itt is mondták, lebeg a haja a vízben, olyan hosszú már.
Megnéztek mindent rajta, az agyában lüktető kis erecskét, a szívét, a méhlepényt meg a köldökzsinór lüktetését, gerincét, gyomrát, veséjét, meg az én vesémet és májamat is.
Pont 38 hetesen jártunk ott, és ezúttal picit kisebbnek mérte a gép, vagyis 37 hét+1 naposnak. Fejvégű fekvésben lengedezik odabent, jó mozgás, szívműködés.
A méhlepény I. fokban érett, tehát ettől elvileg maradhatunk még így együtt.
Becsült súly: 2977 g
BPD: 90,9 mm
HC: 332,8 mm
AC: 315,5 mm
FL: 75,9 mm
Ide pedig végre be tudtam szkennelni a február 23.-i képet, ahol kersztbetett karja mögé bújik, de egy pici részletet itt is sikerült elkapni belőle.
