Felhívtam Dr Talánő asszisztensét, mert két napja rendetlenkedik a vérnyomásom (az imént 140/93-at mértem, és ez az utóbbi negyvennyolc órában többször is megesett), szédülök, hogy néha úgy érzem, elfekszem. Szerinte az időjárás teszi (napot nem láttunk már mióta, ma meg még egész nap zuhogott is az eső), és egyébként sem olyan vészesen magas ez így a végefelé. Azért időnként lepisilek egy tesztcsíkot, nehogy megjelenjen a fehérje, de eddig még nem tapsztaltam rendellenességet.

Mütyürke rengeteget fészlekődik, csak úgy hullámzik a hasam (főként esténként, ill. ha ledőlök délután, vagy étkezéseket követően), ahogy helyezkedik, és a szülők meg a nagyszülők örömére igen látványosan teszi mindezt. Aztán két-három hete vettem észre először, hogy csuklik is odabent, vagyis csak gondolom, hogy az lehet ez az ütemes kis rázkódás.

Már a harmincnyolcadik hét derekán járunk, hihetetlen!??? Kicsit aggaszt, hogy elvileg most már senki sem kukkolja meg Őt ultrahangon, csak enestére járunk, hetente egyszer, és Dr Talánő is csak a szülőszobán találkozik majd velünk, ahogy mondta.

Mit érzek?

-A folyamatos pisilés már nem újdonság. Ha felcaplatok a lépcsőn, azonnal mennem kell, de akkor is, mikor mozgolódik és eltalálja a hólyagom környékét. Meg úgy általában mindig, így aztán rendesen megnőtt a vízszámlánk, és a wcpapir igényünk is.

-Sokan kérdezik, hogy mennyit híztam idáig a terhesség alatt. Nos, először is le kell szögeznem, hogy eleve gombóctündér voltam ugye előtte is, tehát hogy úgy mondjam, régen nem zörögtek már a csontjaim. Aztán a babárafelkészülés, inszemináció alatt még felrántottam egy kis fókazsírt (hormonok, vagy gondos táplálkozásom miatt?)  A terhesség elején meg úgy öt kilót, egészen a cukor felfedezéséig, onnantól nem jött fel egy deka sem, sőt, az utolsó méréseknél még kaptam is a fejemre, hogy fogyok (na nem sokat, 1-2 kilót). Tehát most kb. összesen 3-4 kilóval vagyok több, mint a terhesség előtt. Persze ha megérkezik Mütyürke, le kell majd fogynom egy csomót, hogy nehogy megmaradjon a cukor.

-A lábdagadás is megmaradt, Ebarátom szerint olyan vagyok, mint Fiona a rajzfilmből, aki a naplementével felpuffad, mert estére rádagad a lábam a cipőmre (már amelyiket fel tudom venni még reggel, mert most már szinte egyiket sem bírom a virgácsaimra húzni). Esténként jár nekem egy kis talpmasszírozás Farkas által, ami igen jólesik.

-Visszatért a gyomorégés, ami hónapok óta nem mutatkozott. Éjjelenként előfodrul, hogy annyira kínoz, hogy elrágcsálok egy korpovitot, hogy vissza tudjak aludni (többet nem merek a szigorú szénhidrátfigyelés miatt).

-A curkomat -lekopogom- egész jól pórázon tudom tartani, nagyon ritkán megy hét fölé az érték. Igaz, a combom, ahová szúrom az inzulinos tűt, csupa lila foltos már, de ez legyen a legnagyobb bajunk ugye.

-Lihegek és szuszogok, nyomja a csomag a mellkasomat. Meske barátnőm mindig figyelmeztet, hogy lassan menjek, de rohangásszak, csak nyugi. Bezzeg ha jó zenét hallok, és táncolunk a gyerekkel, vagy éppen Farkassal a konyhában, akkor nincs egy fia légszomjam sem. Joepapa meg orvul levideózta valamelyik délutáni szunyókálásomat, amikor nyitott szájjal, párnátátölelve, csücsörítve hortyogok.

-Még nem tapasztaltam görcsölést, vagy keményedést, vagy hasonlót.

-Egy hete valami beakadhatott a derekamnál, picit jobb felé, amitől nehezen megyek, mert időnként hatalmas szúrás áll belé, amitől hangosan feljajdulok, ezzel ráhozva a frászt a környezetemre, akik minden alkalommal szülésbeindulásra gyanakodnak.

-A hónom alatti részen tegnap este zuhanyozáskor felfedeztünk egy csomót, ami kívülről is látszik, nem csak kitapintásra, nem tudom, mi lehet az.

-Előtejnek nyoma sincs.

-Kívánós ugye nem vagyok, bár nem állítom, hogy nem gondolok néha egy somlóira, vagy nem bírnám beleszúrni a villámat egy csokitortába. Ha édességre vágyom, megiszom egy tejesKVt édesítővel, hozzá bedörmögök egy árva szelet diabetikus kekszet.

-Aludni már hetek óta nem tudok a pisilésektől, meg a megnehezedett forgolódásoktól, párnapakolászásoktól, és éjszaka érkező gondolatoktól, melyeket hosszas elmélkedés követ.

De mindezek ellenére istenien vagyok, és a fentiek apróságnak tűnnek a sok különleges élménypillanat mellett, amelyeket nap mint nap kapok ezzel az áldott állapottal.