Szürke kisegérként belapulni a lambériaborításba, minden feltűnés nélkül távozni a rendelőkből, hozni a nagyévi átlagot, a szokványos eredményeket. Átlagbasimulós szeretnék lenni, akinek minden eredménye csakúgy jó.

Tegnap reggel voltunk az első enestén, Dr Talánő rendelőjében, ahol a tündéri szülészlány végzi egy kis gépen a tappancsos mérést, miközben az anyuka hatalmas gömböc hasával egy szopiszékben lengedezik. Először Dr Talánő megtekintette az alvázamat, majd levette a mintát a kókuszvizsgálathoz, aztán megkukkoltuk Agyereket odabent ultrahanggal. Mindent rendben talált, szerinte pont akkora, amekkorának kell lennie, és 2,5 kilósnak mérte.

Következett az enesté, melynek keretében személyesen is megismerhettük ezt a bájos lányt, aki a szülésznőm lesz, és ott lesz mellettem, mikor nagyon jajgatok. Jódarabig babráltunk a tappancsokkal, a hallgatózót húzta a hasamon ide-oda, de éppen csak hogy ki lehetett venni néha a távoli szívhangokat, a gép már nem tudta biztosan befogni a kalimpálást, úgyhogy feladta. Ezer éve, amióta ott végzik ezt a vizsgálatot, én vagyok a második, akinek nem tudták elvégezni???!!!! Szombaton be kell menni a kórházba, ott megcsinálják a nagyobb gépen.

A köhögésem még mindig kínoz, de olyan erős rohamokban jön, hogy a hasam már nem bírja, és olyan érzésem van minden alkalommal, mintha a köldököm körüli izmokat elvágták volna, és ilyenkor kibuggyan a könnyem is. Csak remélni tudom, hogy ami ennyire fáj, az csak én vagyok, és Mütyürke nem érez ebből semmit, max. csak rázkódik egy kicsit, de persze ezen is izgulászok, hogy mitől ez a rettenetes hasogatás.

A sikertelen enesté után bementem a munkahelyemre, hogy egyeztessük a két pályázatot, amin ügyködöm, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy már megint valami szokatlant produkáltam, és miazhogycsakén vagyok az, akinek nem sikerül egy sima kis mezei vizsgálatot sem megcsinálni. Felhívtam az ultrahangoshelyet, ahol azt a szép kis képet kaptuk Mütyürkéről, hogy ha van egy egészen pici kis hely délutánra, akkor bekéreckedünk, és megnézzük részletesen a benti helyzetet.

Nos, ott meg úgy fekszik a kismama az UH gép mellett, hogy nem láthatja a kivetítővásznat, a monitort meg, mivel közvetlenül a feje mellett van, csak lehetetlen szögből, vagyis nem tudja figyelemmelkísérni a vizsgálatot, ami végülis nem baj, mert mindig kaptunk dévédét, amit utána otthon többször is megnéztünk. Farkas nem a kényelmes fotelból élvezte a mozit, hanem felállt, egészen közel ment a kivetítőhöz, éppen csak nem érintette meg a Migyerekünket a vásznon, olyan közelről figyelte.

Itt is mindent rendben találtak, és a súlyát 2 294 grammnak írták. A recepciónál, a fizetésnél derült ki, hogy nem vették fel a vizsgálatot. Lógó orral távoztam, de legalább pasi látta a gyereket......

Tegnap voltunk 34 hetesek és két naposak, ez a nagy gép pedig 34 hetes+0 naposnak mérte a kicsit, aki fejvégű fekvésben helyezkedik el.

BPD:      85,6

HC:       300,7

AC:       294

FL:        66

Jó mozgás, szívműködés. Telt hólyagok, a vesék eltérés nélküliek, négy végtag, éppnek látszó rekesz, zárt has, mellkas. Köldökzsinórban három ér, szabályos koponyaszerkezet, négy üregű szív. Placenta a mellső falon tapad. Átlagos mennyiségű magzatvíz, flowmetria norm.