Mézeskalácsal sem készültem az idén, sőt, a tavaly jól bevált linzert sem sütöttem meg (talán holnap), pedig ma délutánra volt betervezve, de a két bödön baracklekvár érintetlenül várakozik a konyhapulton. Helyette megszavaztunk Farkassal egy ebédutáni összekifliződős alvást, mondván, a következő napok nyüzsgésében úgysem lesz rá lehetőségünk. A ledőlünkcsakegyórácskára tervünkből közel háromórás, nyálcsurgatós, jóízű durmolás lett.

Ez a karácsony a szokottnál jóval hamarabb érkezett, s bár félig-meddig itthon voltam az utóbbi hetekben (igaz, így is dolgozgattam bentre, s nincs még kimondva, hogy mégis mi lesz januártól, lesz -e helyettesem, kapok -e fizetést, szóval ez még a jövő zenéje), mivel hetente akár többször is látni akarnak az orvosok, meg az állandó szurkálás, inzulinozás (amit időközben felemeltek napi kétszeri bökdösésre) szénhidrátszámolgatás, megfelelő ellátmány beszerzése, na meg az aggódás Mütyürke miatt kitöltni az időm nagy részét, kissé háttérbe szorította a számomra oly kedves, lázas készülődést. Úgyhogy ma rohamtempóban láttunk neki a ház ünnepi díszítéséhez.

Persze még tegnap jutott eszembe átrendezni az előteret, az öreg padunkat áttolni a másik folyosóra (én csak a filctalpakat ragasztottam fel a lábára, hogy jobban csússzon, Farkas volt az erőkar), a kopott komódot kiráncigálni a dolgozóból az előszobába, fölé felfúrni egy hatalmas, mexikói tükröt, valamint előhalásztam egy halom rozsdásnak kinéző akasztót is a falra. Mindebben lelkesen segítségünkre sietett Joepapa a mindenre kiterjedő szerszámos- és csavar meg pöcökkészletével, mialatt Anyika levagdosta az elszáradt részeket a szobanövényeinkről.

Miután megálmodott terveim megvalósításával végeztek a fiúk, négyesben indultunk kövérkés fenyőfára vadászni, s meg is találtuk a megfelelőt, amelyet összekötözve beállítottunk a zuhanyzóba letussolni, majd mikor elvágtam a fát körülölelő zsinórt, úgy kilőtte az ágait, hogy kitaszított a fürdőből, és beterítette az egész szobát. Nem hogy lefürdetni nem lehetett, de alig bírtuk kihúzgálni onnan.

Következett a garázs feltúrása a karácsonyi dobozokért, amelyeket a legeslegfelső polcra sikerült feltuszkolni tavaly, s persze nem számoltunk azzal, hogy idén nem emelgethetek, így pasi segítség nélkül marad a létramászásban, a díszekkel és égősorokkal teli csomagok lerángatásában. De ezzel is megvagyunk, s a fa már teljes díszben pompázik a kandalló mellett. A ház megtelt apró fénygömbökkel, girlandokkal, világító csillagokkal és koszorúkkal, gyertyákkal, s mindenütt megbújik egy angyal vagy egy mikulás (de hová tűnhetett a tapadóskampó, amivel az ablakra lehet lógatni a világítósfenyőfát???).

Farkas a másik szobában harcol a ragasztószallaggal, és csomagolja az ajándékokat, amely tevékenyéségéhez hamarosan én is csatlakozom.

Holnap Karácsony.

A legújabb angyalunkkal, Lujzával kívánok Nektek nagyon boldog, ölelgetős, meghitt Ünnepet!