Csak hogy a mai napom ne szóljon teljes egészében az aggódásról, bizonytalanságról, mostmileszről és szomorkodásról, na meg azért is, hogy ennek érdekében ne kelljen megcsikiznem a talpamat, mert mégsem lógathatom az orromat napestig, véletlenségből szolgáltattam egy indokot a derülésre.
Így üldögéltem a kocsiban, aztán lesétáltam a rövidke lejtőn a munkahelyemig, aztán így járkáltam a folyosón, s csak a kórházba menet, az udvaron áthaladva vettem észre, mikor lefelé néztem, miként sikerült eljönnöm otthonról:
