Szombat óta méregetem és feljegyzem a vérnyomásomat, mert időnként szédelgek, és mert több kedves aggódó kismama is megosztotta velem a tapasztalatait és félelmeit, hogy esetleg toxémiás is lehetek.

A bokáim napközben bedagadnak, de ez ugye lehet attól is, hogy egész nap ülök, és egyszerűen vizesednek, mert ha este hazaérek és felpolcolom a virgácsaimat, elég hamar normálközeli állapotot érek el (bár ahogy mondtam, sosem megy vissza telejsen). De sajnos a vérnyomásom elég magas, még az eddigieknél is rosszabb adatokat produkálok, ami azt jelenti, hogy tegnap este 140/95 volt egy órás fekvés után, amitől bepánikoltam, és bőgve hívtam az éppen üzleti vacsorán feszítő Farkast....Úgy látszik, a sírás hatásos volt, mert rá egy fél órára már visszament 124/85-re.

Ma behoztam a vérnyomásmérőt a munkahelyemre, és ahogy beértem már csináltam is egy pumpálást, ami viszont 146/78-at mutatott. Na, több sem kellett, hívtam a körzetit egy belgyógyászati beutalóért, aki jól rámhozta a frászt, hogy ez bizony nem tréfa.

Ma délután érkezik meg a gyógyszertárba Mirwen által javasolt fehérjemérős pisicsík, s csak remélni tudom, hogy nem mutat ki semmi rosszat. Na most cidrizek rendesen.

Mütyürke olyan nagyon pici még, most kezdjük a 23. hetet, nem zaklathatom még ilyen rémes adatokkal!!???