A zsúfolt váróban, a fényes fehérre mázolt, kényelmetlen fémpadokon sokadmagammal üldögéltem, félig lecsúszva, pocakkidomborítva, s ide-oda kapkodtam a fejemet, hogy melyik búgó kijelzőn jelenik meg a négy szám, amivel beazonosítottak még a múltkor, s általa megnyílik előttem az ultrahangvizsgáló bűvös kapuja. Farkas csukott szemmel egy kőoszlopnak támaszkodva időnként nyammogott egyet a már régen ízesincs rágógumiján, amit attól féltem, hogy bóbiskolás közben véletlenül lenyel majd.

Beszédbe elegyedtünk a mellettem ülő helyes, szemüveges kismamával, mégpedig a bizonytalankodás hozott össze minket, hogy most kopogtatni kell -e azon a bizonyos nyolcasajtón, vagy sem, a kartonunkat beadjuk -e, vagy majd szólítanak, mert isten ments, hogy túlzott érdeklődésünkkel kivívjuk magunk ellen a nővérek és orvosok haragját!? Időközben felbukkant Dr Rágózós, majd eltűnt a nyolcasajtó mögött, s ekkor hirtelen, bólogatva egymásra néztünk: "Ő volt az."

Kedves társaságom elmesélte, hogy Ő is ennél a dokinál járt legutóbb, és a frászt hozta rá, hogy húsz percig meg sem szólalt, csak grimaszokat vágott (bár miután elmeséltem, hogy milyen kérődzősen rágózott, mikor Füleskét nézte, elbizonytalanodott, hogy talán akkor is ezt csinálta, mégsem képeket vágott), és a vizsgálat végét is úgy jelezte, hogy a pocakjára tette a papirkendőt.

Ha nem csevegek el pocakostársammal a folyosón, egészen biztosan a saját készülékemben keresném a hibát (lehet, hogy meg is teszem), ugyanis ezúttal a hetesajtó előtti táblán gyulladtak ki a számaim, s egy idősebb hölgyhöz kerültem (először nővérkének néztem), aki szintén felborzolta a lelkemet, igaz, némileg magasabb pontszámokat kapott nálam nőgyógyászértékileg. Hát nekem már semmisemjó??? Kényeskedő puccmaca!

Köszönés helyett a nevemet kérdezte, majd jól lehordott, hogy minek jöttem tizenhéthetesen a tizennyolcadikhetes vizsgálatra. Megbánást tanusítva igyekeztem tudatni vele, hogy azúgyvolt, hogy a nyitottgerincgyanu miatt Dr Pocakszúróhoz kerültünk, aki tessék megnézni, a kiskartonom hátuljára írta fel, hogy márpedig ma reggel nyolckor látni akar, és lám, itt vagyok ragyogok. Tökhülyének nézett, majd sóhajtott.

A vizsgálat két percig sem tartott, ezalatt kétszer is beszélt a mobilján, s mikor végre úgy éreztem, lesz egy kérdésnyi időm, nem haboztam "Lenne olyan kedves, ha látja a babánk nemét, megosztaná velünk?" -mondtam nyájas mosollyal a képemen. Mogorva választ kaptam "Talán szóljon a gyerekének, hogy forduljon be!" Visszahúzódtam, de ekkor, mintha Mütyürke meghallotta volna az el nem hangzott felszólítást, már bukfencezett is a hasamban, s bár minden olyan kapkodós volt, Dr Mogorvanő kurtán hozzátette "Egészen biztosan lány." Büszke voltam rá (mármint a Migyerekünkre), s feledve a nembarátkozós stílust, lelkesen folytattam "Ó, akkor nem kell elcsomagolnom a kis rózsaszín ruhákat, amelyeknek a múlt héten már nem bírtam ellenállni!"

Váltottunk még néhány mondatot, Ő morcosan kérdezett, én erőlködtem, hogy megfelelő, kedvérevaló és rövid válaszokat adjak, de egyszer sem sikerült, s képzeletben éreztem a körmösöket az ujjaim végén. Na de nem baj, a röpke aligkétperc alatt nem mondta, hogy látna valami eltérést (igaz, azt sem, hogy minden szép és jó), s alig vártam, hogy a váróba kiérve Farkassal szemügyrevegyük a leletem hátuljára tűzött fényképet.

Na de mit ábrázol a kép? Fekete alapon fehér, elnyújtott háromszög, melynek szintén fekete a bélése. Mi ez???? Az tuti, hogy nem a gyerek, sőt, pont úgy néz ki, mintha nem is lakna a hasamban senki. Ezt bírta csinálni????? Amikor a monitoron ott láttam Füleskét táncolni, fogta a kis fejét, meg rugkapált, bukfencezett, és produkálta magát, akkor kiszúrja a szememet egy ilyen drága, modern művészeti alkotásnak kinéző valamivel (amit egyébként nem is kaptunk meg)? Csalódottan kullogtunk át a genetikára, hogy ott majd megvitassuk az eredményt Dr Pocakszúróval, aki mint kiderült, a héten szabadságon van!???? Szuper.

Szimpatikus helyettes fogadott minket, betessékelt az ideiglenesen átvett szobájába, majd elkérte a múltheti AFP eredményeket, megtekintette az imént kolléganője által kiadott papirost, majd az ezekből összegyúrt jelentést gépelni kezdte. Közben érdeklődtem, hogy vajon mégis mit árbázol az a furcsa fotó, amin mi semmit sem láttunk. Válasz: "A placenta magzati felszínén felritkulások." Ismét frászt kapok.....Azt mondja, egyébként minden rendben, ne aggódjunk, csináltassuk meg a toxoizét (már csináltattam az első hetekben, egy hete pedig ismét, de még legalább egy hetet kell várni az eredményre), mert az is okozhatja. Hát, majd rákérdezek az istenhegyin, ha megyünk a 18. heti vizsgálatra (tényleg a 18. hét után merészkedek oda is), és megpróbálkozom Dr Pontjónak is feltenni a kérdést jövő héten, háta jó napján fogom ki, s kevésbé lesz sün.

17+0 naposan a következő adatokat kaptuk:

Koponya átmérők BPD:38 mm, HC: 139 mm, OFD: 50 mm

Hasfal adatok: AC: 114 mm, AD1: 38 mm, AD2: 34 mm

Combcsont: FL:22 mm

Magzat súlya +- 180 g

A pici hosszát nem mérték le......