Míg én a kezemet tördeltem izgalmamban, Ő csak annyit mondott lazán, teljes nyugalomban "Ne fél, jól állunk!", s átnyúlt az ülésemre, s megszorította a térdkalácsomat. Reméltük, ma végre meglátjuk.

Fél órával a megadott időpont előtt már ott toporogtunk a váróban, s annak ellenére, hogy csupán tíz percet kellett várnunk, háromszor is felkerestem a pisilőhelyet, s pont ott voltam akkor is, mikor szólítottak. Nagy zavarodottságomban azt is elfelejtettem megkérdezni, hogy Farkas bejöhet -e velem, de a kedves nővérlányka magától felajánlotta, hogy megkeresi az előtérben, amikor is a vizsgáló küszöbén rögtön beleütközött az ajtónál fülelő páromba.

A társaságában vettem át a kisvirágos zoknit, majd kúsztam fel a tárogatószékbe, miközben hangos sóhajtás közepette jegyeztem meg, hogy mennyire izgulok, amin mindketten jót nevettek. Megérkezett Csillagszemű, aki bájosan mosolygott, érdeklődött a hogylétem felől, miközben hanyatt dőltem, s már akkor éreztem, hogy rossz helyen vagyok, mert a fejpárna a lapockám alatt kötött ki. Végre megtaláltam a "megfelelő" szöget, Farkas megszorította a kezemet, s feszülten figyeltük a monitort.

S akkor megjelent Ő. A kis fekete folt, benne az alig látható apró bogózódással. Igen, az az egyedüli pirinyó fehér pötty a mi gyerekünk! Egyikünk sem emlékszik már, hogy hány miliméter, meg mit mondott még a doktorúr a petefészkekről, meg az ott termelődő valamiről, csak annyi maradt meg, hogy minden rendben, a terhességem öt hetes és négy napos korának megfelelő a kis zsákocskánk és a kishölggyel együtt gratuláltak nekünk, majd felöltöztem és átmentünk az irodájába.

Ott egy varázsnaptárral kiszámolta, hogy március 23.-ra várhatjuk a babát, és beírt minket két hét múlva péntekre, amikor Ő ugyan szabadságon lesz, de egy kolléganője megvizsgál újra, amikor már látnunk kell a kis szívét. Kérte, hogy augusztus végén hívjuk fel, hogy minden rendben van -e, és a szülés után is jelentkezzünk be feltétlenül, mert tudni akar rólunk. Hol van az még?:-) Farkas egész végig a kis fényképet szorongatta, amit a doki a vizsgálat után átadott nekünk.

Átvágtunk a várón, s alig vártuk, hogy kiérjünk a szabadba, hogy összeborulhasssunk......

Csoda volt először meglátni a pirinyó pontot, s lélekmelengető volt, ahogy Farkas arca varázsütésre megváltozott, mikor megpillantotta a monitoron agyereket, az arcára kiült a mosoly, s ott is maradt egész nap.

Este, mikor hazaértünk, rögtön elkérte a képet, kiosont egyedül vele a teraszra, s lefényképezte a telefonjával..........

Boldog vagyok.