Addig hajtogattam az "úgyfélek"-et, míg végül pasi is megunta a folyamatos "nemleszbajmeglátod" mondogatását, s maradt a simogatás, aztán azt is feladta, engem meg végre valahára elnyomott az álom.
Délután elkezdett szúrni a jobb oldalam, de ha erősen koncentráltam, akkor időnként a bal is. Az eddig nyugtalanító görcsölgetés viszont hirtelen abbamaradt, amitől mégnyugtalanabb lettem, hogy demostmiért. Így aztán a szúrkálásokra összpontosítottam, és nem bírtam kiverni a fejemből a betolakodó aggasztó gondolatot, valami nincs redben odabent, talán nem a megfelelő helyre ágyazott meg magának a kisbogó, és egyáltalán ott van - még?
Pasi bevezette Öcskösömet a bűnbarlangba, vagyis ezek ketten elmentek pókerezni, én meg hazahúztam taxival, lemondva mindenféle barátnős programról. Ágybabújásra vágytam, és egy tál forró levesre (az előbbit sikerült is megvalósítanom, míg a leves alapanyag hiányában elmaradt, sajnáltam is magam érte). Azon töprengtem, ma reggel bemenjek -e a klínikára, vagy erőltessek magamra némi önefgyelmet, és bírjam már ki péntekig, ha baj van, sajnos úgysem számít az a két nap.
A pocsék idővel a hangulatom is borongós lett. Nagyon szeretném, ha megnézné végre a szakértő szem, hogy biztosan ottvane.
