MegkellölnömFrankDrabint érzéssel tört rám a sajtehetnék, ahogy Pöti öcsém mondaná, szinte hallottam az utasítást a fejemben "Enned kell egy olyan kerek sajtot! Most!"
Amióta megkóstoltam azt a különleges ízes-szagos sajtot, amit szombaton szereztem be az illata alapján, majd mentem volna a következő katonát kérni Joepapától, de már csak pár morzsáját söpörhettem össze a vágódeszkáról, azóta él az összeköttetés az agyam és az ízlelőbimbóim között, s rendszeres időközönként a sajtra gondolok.....
Anyika rögtön lecsap minden tünetemre, amire csak rá lehet fogni, hogy terhes vagyok. Még leírni is furcsa a feltételezést. Nem babonából, ikább valamiféle szégyenérzetféleség..Persze az sem. Nem tudom semelyik halmazomba se belepaszírozni, csak úgy van, meghatározhatatlanul. Mintha úgy érezném, ha az eredmény negatív lesz, milyen ciki már, hogy két hétig azt hittem, úgy tettem, vagy hagytam, hogy azt gondolják a nagyonkevesek, akiket így vagy úgy beavattam, hogy babát várok. Pedig nem.
"Ó, sajtot ennél?? Nagyon kívánod?????? Húúhúú, jajaj!!! Csak neeeeem????!!"-suttogta reménykedve a nagymamaságra pályázó anyukám, s összekoccintotta a vállainkat. Szerintem inkább beleske vagyok, az az igazság.
A görcsölés, hasfájdogálás, deréknyavalya az előző körben is megvolt, most sem kellemesebb, úgyhogy ez sem iránymutató.
Egyes nők rögtön az elején megérzik, ha állapotosak. Nagyszerű! Én azért nem érzem, mert nem vagyok terhes, vagy csak nem tartozom az egyesnőkhöz, akik megérzik?????
Aztán itt van a cicifeszítés, ami ma reggel jeletkezett. Mivel nálam a lajos közeledtét is jelzi hasonló tünet, főleg pár nappal, akár egy héttel előtte, most honnan tudhatnám, hogy ez csak a szokásos haviharangozás, vagy megtörtént a nagy varázslat a pocakomba, megágyazott már magának a kis bogózódás, és beindultak az ezzel együttjáró folyamatok???
