Felkaptam a kisvirágos hátulmegkötőshálóinget, s éppen csak ráhúztam a talpamra a zöld susogós mamuszt, mikor megjelent az ajtóban egy fehérköpenyes hölgy, és elkérte a szobában készülödő lányok nevét, majd a jelenlévőket kihúzta a listájáról.
Ráérősen készülődtem, hiszen a múltkor is több mint egy órát stresszelődtünk a pihenő előtt, míg a tárogatószékbe kerültünk, s az öltözőben csücsülő lányokat megkérdezve kiderült, hogy valószínűleg most sem lesz más a helyzet, mivel harminc perce várakoztak már a sorukra. Miközben masnira kötöttem az egyenszerkót, s igyekeztem kibogózni a csomóba gubancolódott hajamat, bemondtam a nevemet, mire a hölgy (olyan érzésem volt, mintha egy piroslámpás házban lennénk, s ő lenne a madame) a szemüvege fölött rámtekintett, mintha legalábbis arcról felismerne, s megbizonyosodna, hogy tényleg én vagyok -e, aki ehhez a névhez tartozik, majd kihúzta a sörényemet a nyakamból, kezembenyomta a lepedőt, és "jaj, hát magára várunk, gyerünk, gyerünk, siessen gyorsan!!!" kiáltással kifelé taszigált az ajtón. Engedélyt kértem kilépni a szoknyámból, valamint egy szélsebes pisilére, ha nem akarják, hogy elárasszam a vizsgálóasztalt.
A hölgy már ott várt az ajtóban, mire elvégeztem a dolgomat, derekamra tekerte a lepedőt, megmarkolta a felkaromat, és behúzott a félhomályos randihelyre (a múltkori után lehatároztam, rákérdezek, miért szükséges a sötét a beavatkozáshoz, de most minden olyan gyorsan történt, hogy egyéb, alapvető dolgok is elkerülték a figyelmemet), s feltessékelt az alvázmutogatóba. Turbó sebességgel zajlottak az események, s míg előző alkalommal jó pár percig időztem széttett lábakkal (szerencsére az asszisztens letakar minket a lepedővel, így nem tárul elő azonnal a látvány), beszélgettem a fehérmaszkos hölggyel, míg megérkezett a Csillagszemű doki, most hirtelen ottermett, és végignézte, ahogy feltápászkodom a székbe, és amint felfedezem, hogy a nagy rohanásban rajtam maradt a bugyim...........
A fehérneműmből kilépve megmásztam az ágyat, majd ötször rámszóltak, hogy másszak lejjebb, meg méglejjebb, úgyhogy kellően ideges lettem, mire elkezdődött az akció, s zavaromban ráfeküdtem a fehérneműmre, hogy mégse szorongassam a kezembe.
A dög, nagypofájú kacsa megint nagy fájdalmat okozott, ahogy egyre jobban és jobban kitátotta a csőrét, s kínosan beremegett a combom, de próbáltam inkább összeszorítani a fogamat, minthogy sziszegjek, s átsuhant az agyamon, hogy ha ez a madár ekkora fájdalommal jár, hogy a csudába tudom majd elviselni, amint a baba feje átpréseldik ugyanott??!!! Na de ne rohanjak már olyan előre, ugye.
A reflektrofényben úszkálásom nem tarott tovább pár percnél, majd doki megjelent a fejemnél, a fehér lepel ismét megnyugtatóan ráhullott az alvázamra, majd bájosan ledarálta ugyanazt, amit a múltkor, bíztatott, hogy mennyire jó jel, hogy fájó hassal érkeztem, és minden jót kívánva elviharzott.
Átkúsztam az időközben begurított szállítóágyra, amivel vissza kellett kanyarodni, mivel ottfelejtettem a bugyimat a történésszobába................ilyen még nem fordult elő, mondta a hölgy, mivel ide csupasz alsóval érkeznek a lányok.
Kihajtogatták a lepedőmet, s teljesen letakartak vele, majd a hasamra csapták a dossziémat, s úgy toltak be a pihenőbe, ahol többedmagammal heverésztem egy húsz percet. Kicsit olyan volt, mintha a hullaházban lennék, csak itt a pocakomon volt a nevem, nem pedig a lábamra kötve..........Kérdezték, megemeljék -e az ágyam fejrészét, de nem kértem, jobban esett hanyatt feküdni, s csak bámulni a plafont.
Sajnáltam a lombikos lányokat, mert a petesejtek leszívásához altatják őket, s minden hang beszűrödik abból a szobából, ahol ezt végzik, s rossz volt hallani, ahogy ébredeznek, majd kábán betolják őket mellénk, s halkan sóhajtoznak, vagy jajgatnak, s csak lassan térnek magukhoz.
Begurult mellém egy helyes barna lány, az első inszeminációja után, s beszélgetést kezdeményezett. Érdekes, hogy az Ő dokija nem engedi, hogy a sikertelen beavatkozás után rögtön a következő hónapban sorkerüljön egy másik próbálkozásra, ahogy nálam is volt, min. egy hónapot ki kell hagynia, pedig jobban érezné magát, ha tudná, sikertelenség esetén azonnal próbálkozhatna megint...Érdekes, hogy intézeten belül is mennyire különbözik a dokik véleménye.
Ezen is túlvagyunk. Megkönnyebbültem, mikor megtudtam, hogy pasi eredményei semmivel sem rosszabbak, mint a múltkor, s bár nem is javul a helyzet, ezzel azért elevickélhetünk (Ő nem panaszkodik, de azt mondta, hogy ma reggel valahogy nehezebben ment, mint eddig, bár erősen gondolt rám mindenhogyan:-), legalábbis az inszeminációhoz elegendő.
Otthon azért csináltam még egy ovulációs tesztet, mivel még mindig az (is) izgat, mi van, ha nem a megfelelő időpontban csinálják a beavatkozást. A 14. napon, vagyis a repesztőinjekció napján még csak a kontrolcsík volt látható, a 16. nap reggelén is csak nagyon haloványan mutatta meg magát a tesztcsík, és az akció után is csak egészen picit lett erősebb, de még mindig azt mutatta a tájékoztató szerint, hogy nincs peteérésem.....(szerintük ha nincs csík, vagy halványabb mint a kontrolcsík, akkor negatív az eredmény). Ettől ugye nyugtalanságomra nem kaptam gyógyírt, de mivel már megtörtént a randink, nincs mit tenni, mint várni.
Türelmesen.
