Tele lettem pöttyökkel. Pénteken szúrtam ki, mikor hazaérve ledobáltam a ruhámat, s belebújtam egy lenge, szellős és kényelmes otthoni libbenősruciba. Az egészen apró kellemetlenésegek elborítják a hátamat, a mellkasomat, karomat, és a hasamon is akad belőlük jócskán.
Mindig büszke voltam a babapopsi bőrömre (amit a dundiság mellett a Dagimama hagyott rám, kinek a bőre még idős korában is szépséges volt), s ritkaság számba ment, ha neadjisten feltűnt egy-egy kósza ragya. Nos, most kaptam belőlük bőven. Igaz, nagyon-nagyon picik, de rengeteg van belőlük. Két dologra gondoltunk: az érlelésemet előserkentő bogyók mellékhatása, vagy a dög kullancs okozta betegségek valamelyikének előszele.
Farkas éppen pókerezni indult, amikor szemügyrevette a hátamat. "Elég csúnya..." -jelentette ki, s bár hittem neki, mégis a legmeggyőzőbb az volt, hogy azonnal tárcsázta a klínikát (ahol már csak a portással oszthatta volna meg a pöttyös helyzetet), majd a kullancsos ambulanciát, akikkel elbeszélgetett ugyan, de nem tudott meg semmi bíztatót. Ekkor felhívta Meskét is, mint a női folyamatok nagy ismerőjét, hogy lehet -e a clostylbegyttől a kiütés, de ahelyett, hogy megnyugtatásra talált volna, még a barátnőmet is beparáztatta, aki rögvest a kullancs nyakába varrta az egészet, és terrorizálni kezdett, hogy azonnal húzzak el orvoshoz.
A telefonnal a fülemen, mindkettőjüknek próbáltam magyarázni, hogy jól vagyok, nem fáj semmim, és az ügyeleten úgysem kezdenek semmit sem velem.....Pasi végre felhagyott az aggódással, s útnak eredt a bűnbarlangba, de tíz perc múlva visszafordult, berontott a szobába, átvágott az étkezőn, s a hőmérővel tért vissza, amit a hónom alá dugott, s megvárta, hogy nincs -e lázam. Nem volt, sőt, kihűlni készültem. Ismét elment (hajnali fél ötkor tért haza, kisebb nyereménnyel a zsebében, de míg távol volt, folyamatosan tájékozódott az állapotom felől, így én sem tudtam aludni:-)
Ekkor Meske hívott, hogy nem fáj -e a fejem (marha jó, szinte mindig fáj), vagy nem ráz -e a hideg, majd érzelmileg zsarolt (az megy neki ám, veszélyes!!!), hogy eldobja a pórszívót (este hét után állt neki takarítani!!??), jól átjön, és jól elvisz a dokihoz. Mivel nem győzött meg, átadta a kagylót a rettentesen félelmetes férjének (hahaha), Fecnek, aki tünemény volt, és higgadtan próbált meggyőzni arról, hogy ez bizony szerinte is kullancsügy, és megnyugodnának mindketten, ha meglátogatnánk együttesen egy fehérköppenyest. A mondandójának egy rémtörténettel adott nyomatékot, amikor is az ilyen pöttyökre egy doki azt mondta, hogy bolhacsípés, és hazaküldte a gyereket, közben meg agyhártyagyulladása volt, vagy mi (kérdem én, ha a doki is félrediagnosztizál, minek menjek el hozzá???).
Azóta a helyzet mit sem változott, csak annyiban, hogy másnap jól megijedtem, hogy mi van akkor, ha sikerül a második inszemináció, és ott lesz a baba a pocakomban, és esetleg kiderül a lyme kór, és hat hétig antibiotikumot kell szednem. Átböngésztem az ezzel kapcsolatos ismereteket a netről, s teljesen lelombozódtam.
Némileg feldobott Melcsi barátnőm szombati ruhásszállítmánya, mikor becsöngetett és rámakasztott két zsák kislányszerkót, amit az Ő tündérlánya már kinőtt. Olvadozva hajtogattam szét a szebbnél szebb ruhácskákat, falatka pulóvereket, kisingeket, mutogattam Farkasnak az apró lábbeliket, edzőcipőket, melyek elfértek a tenyeremben.
Szintén örömömre szolgált az a hír, miszerint a jófejszőkelány, akivel együtt voltam az első inszemináción (ami neki a második volt), és fotózkodtunk, szóval kismama lett!!!! A második beavatkozás sikeres volt, és már ott kucorog a pocakjában a babája! Azt mondja, én vagyok a szerencsehozója, és hogy én megmondtam neki, hogy a második tuti sikerül (azért is csináltunk fotót, hogy ha tényleg babás lesz valamelyikünk, akkor ott legyen emlékbe), és most Ő mondja ezt nekem:-)
Most, hogy tudom már, miként zajlanak a klínikán a dolgok, mire számíthatok, s a tárogatószoknit is rutinosan választom ki, már nem izgulok annyira. Várom a szerdát, amikor kiderül, hogy ismét elég petét sikerült -e érlelnem, s hogy kitűzzék a pocakszuri dátumát, s ezzel megtudjuk a következő inszemináció pontos időpontját. Felírom a kérdéseimet előre egy papirlapra, mert nagy zavaromban úgyis elfelejteném feltenni őket (úgy mint macskabaci negatív leletem értelmezése, vagy miért nem kaptam én feldugdosós gyöngyöket az alvázamba, mint a többiek, vagy hogy ha nem sikerül a második, mehetek -e a harmadikra rögtön augusztusban, s persze prezentálom a pöttyeimet is).
