Visítva vettem észre a teraszon álló bokor ágai között a csodakék terméseket: éééérik az áfonyáánk! Rengeteg csipkés végű, zöld bogyót hozott a a fehér harangocskák elvirágzását követően, s már néhányan közülük éretten várnak a szüretelésre.
Tavaly késő ősszel, majdnem télen találtunk rá a kertészetben, s mivel régóta kerestük, még az sem tartott vissza, hogy kint mínuszok röpködnek, talán csak jövőre lehet majd elültetni. Behúztam a garázsba, ott majd kitelel, s jól meg is feledkeztem róla. Szegény nem kapott egy csepp vizet sem, s csak februárban vettem észre, mikor elkezdtük kipakolászni a kaspókat.....Le volt kopaszodva, csupán néhány új, zöld levélke lengedezett az ágak végén, de mégis tele volt picike, fehér virágfürtökkel.
Nem voltam benne biztos, hogy megmenthető...kapott tápldatot, meg friss, savanyú földet a cserép tetejére, mert azt szereti.
Ő a fürtös, törpe áfonya.
Éppen ki akartam ültetni a kertbe, mikor felfedeztem rajta a zöld terméskezdeményeket, így nem zavartam meg, s azóta is kaspóban díszeleg a teraszon (majd ha leérik, és nem lesz nagy meleg, kikötözik innen). Nem bántunk vele kedvesen, s ezt mégis elnézte nekünk, s bő terméssel örvendeztetett meg minket.
