Az oviban szerettem volna a szőlő meg az alma helyett a csigás akasztóra tenni a tornazsákomat, és sokkal jobban tetszett volna, ha Anyika nem az előbbieket varrja rá a játszósnadrágom kilyukadt térdére, hanem inkább egy helyes csigát szab ki a barna bőrből, amit foltozásra használt...De a csiga másnak a jele lett, sőt, a katicabogár is, akikre irigykedhettem, s be kellett érnem a pirosalmával.
Most is kedvelem a csigákat, lenyűgöz a házuk formája, a tökéletes csigavonal, ahogy behúzódnak és kulcsrazárják az ajtót, s ahogy komótosan, ráérősen közlekednek. Viszont kezdek bepipulni rájuk, mert a sok eső miatt tömegesen vonulnak át a kerten, s megrágcsálják a növényeimet! Pucércsigát is találtam (őket nem szeretem), igaz, még nem csapatban, csak lézengő magányosok voltak, de házcipelőből rengeteget költöztetek át a kerítésen túlra (ártani nem akarok nekik, bár tudom, a kerítés nem akadály...más ötletem meg nincs), ahol elburjánzott a vadnövényzet, s senki sem gondozza.
Az apróbbakat nem nyüstölöm, egyelőre maradhatnak, mivel még csak kicsit tudnak harapni a levelekből, de a méretesebbeknek távozniuk kell. Még az is lehet, nincs is belőlük olyan húderengeteg, csak minig az a társaság nyomakodik visszafelé, akiket áttessékeltem?:-)
