Bebújtunk az ágyba egy délutáni, kikapcsolódós szunyókálásra, melyet dühös mennydörgés és dézsábólöntős eső mosott el. A vadul tomboló szél az ablakokra verte a kövér esőcseppeket, azok függönyként ömlöttek le az üvegfelületről, s csörömpölve zúdúltak alá az ereszcsatornába. Elővettem a kölcsönkapott babáskönyvet, hogy felvilágosuljak a lehetséges belső folyamatokról, felelevenítsem a szamárfüles biológiakönyből tanultakat.
Az érdekesebb részeket felolvastam Farkasnak, aki időnként meghallgatta a hasamat, mintha bármire is fénytderíthetne a kiszűrődő hangokból. Ezt a szakkönyvet sem veszem többé a kezembe, mert bár biztosan így van, de olyannyira kihangsúlyozza, hogy a fogantatás milyen iszonyatosan összetett és bonyolult folyamat, hogy már-már azon csodálkozom, hogy még nem halt ki a bolygónk....
Nagy hírem egy szál se. Pedig szívesen magamra vennék bármilyen tünetet, s meghatároznám végre, hogy melyik halmazba tartozom, s tudnám, melyik úton mendegélek tovább. A hasam továbbra is fájdogál, hol szúr, hol pedig lajosfélén görcsölészik. Az emésztésem felgyorsult, de enni nem eszem jóval többet, csupán próbálok több fehérjét fogyasztani, és rengeteg folyadékot inni. Reggelire hónapok óta gyümölcsleveket préselünk, amit banánnal és jéggel turmixolunk össze, s ezel koccintunk, majd bekapkodjuk a vitaminokat (tőzegáfonya, halolaj, Evitamin, spirulina -amit most kiegészítettem pár napja elevittel és folsavval), ezen nem változtattunk, s ugyanúgy eszem a rengeteg zöldsalátát, legyen az ruccola, madársaláta, vegyessaláta vagy fejessaláta, mindegyiket szeretem (ebben mindig van paradicsom, s egy-egy betét, amit még itthon találok:tojás, mozzarella, rizs,szárított paradicsom), s leöntöm a szokásos pestosolivaolajos-balzsamecetes öntettel.
Ismét rendelek ebédet, wellness vagy diétás menüt, hogy változatosan egyek, így hozzájutok olyan ételekhez, amit magam nem csinálok (tulajdonképpen alig főzök valamit:-), mint pl. barnarizs, jázminrizs, bulgur, kuszkusz, árpagyöngye, sprága, sóska, spenót, tökfőzelék, stb. Ma pl. zabkorpával és csirkehússal rakott karfiolt ebédeltem, zöldséges padlizsánnal, vacsorára pedig nagy adag saláta lesz csirkehússal (vasárnapi ebédre készítettem, Farkasnak rizibizivel, nekem hatalmas tál görögsalátával), s iszom egy pohár hideg tejet. Ha nagyon kívánom az édességet, elfelezünk egy túrópöttyöt pasival.
Hétvégén Melcsi bedobott a postaládánkba egy dévédét, "életazanyaméhben" címmel, s ma már levélben érdeklődött, hogy bőgtem -e rajta. Hát egyelőre nem nézem meg. Furcsa lenne azt mondani, hogy nem érdekel, mert persze de, de közben egyszerűen nincs kedvem megnézni. Sem könyveket olvasgatni. Majd fogok, ha itt az ideje. Sőt, biztos vagyok benne, hogy mindet át akarom rágni, s a legtájékozottabb akarok majd lenni.
Úgy érzem, mindent megtettünk, ami tőlünk telik, hogy odabent a legmegfelelőbb környezet várja a picit: sosem cigiztem, nem ittam alkoholt, mert nem szeretem, semmiféle élvezeti szereket nem próbáltam, egészségesen eszem, szedek vitaminokat, stb. Csupán a súlyfeleslegemtől nem sikerült megszabadulnom, úgyhogy töltöttpulykaként állok a terhesség elé. Zavar, dehát ez már így alakult, én tehetek róla. Gombóctündérkismama leszek.
Szóva hírtelen vagyok. Még csak hét nap telt el, s ugyanennyi van hátra a fátyolfellebbentésig.
