Nagypapa nevezte el Csimbinek, de Bütyökfiamnak is szólította, talán azért, mert Anyi fél fejjel kisebb volt ikertestvérénél, talán a Tüskevár miatt..., már nem tudom meg. De a Csimbike rajta ragadt, s a családban mind így szólítják.
Mondtam is Neki, hogy burjánzó, kusza kertje olyan rájellemzős, igazán csimbikés, vagyis nevezhetjük Csimbikertnek is. Reggelente az új, szülinapi hintaágyán ringatózik, s ott szürcsöli a napindító tejeskávéját, s ott lapátolja be a műzlis kukoricapelyhet, amit saját maga kavar össze a különféle dobozkáiból, miközben, mint a jó gazda, legelteti a szemét tenyérnyi birtokán.
