"Nézd meg, micsoda forma!!!? Hát nem csodálatos? Megpróbálom leszárítani. Tisztára madár, nem?"-kérdezte Anyika, s fejével a szülinapi csokrából megmaradt különös formájú virág felé bökött.
Majd eltelt két óra, éppen kellemesen beszélgetünk a fotelba gubózva, mikor hirtelen felpattant, mint akinek sürgős dolga akadt, vagy lábikrán csípte egy darázs, s kiszaladt a szobából. Egy vastag, fekete tollal a kezében tért vissza, határozott mozdulattal viharzott a váza felé, elkapta a virágot, s mindkét oldalára rárajzolt egy pöttyöt. "Hhhhh...kész is a madár" - nyugtázta büszkén.
