Beugrott hozzám egy percre, aztán itt ragadt a tárgyalóban. Ráérősen majszolta a sajtot ami az ebédemből megmaradt, s közben mesélt, mesélt, mesélt. Már engem is túlnőtt ebben a kategóriában. Anyika és Mérike 60. születésnapjára készülődtünk, előbbit hintaágyal leptük meg, ami régi vágya volt, s meg kellett szervezni munka után a hazaszállítását, majd Őt eldugva (mármint Anyit) és Lius felügyeletére bízva titkos összeszerelését és fényfüzérrel való feldíszítését.

A másnapi születésnapi buli részleteit egyeztettük, melyre a két ünnepelt anyuka szűkebb családja volt hivatalos, s azon töprengtünk, vajon mivel lehetne még meglepni őket, mikor Öcskösnek bevillant: csináljunk egy daaaaaaaalt! Na jó, persze, de értem a nap végén jön Farkas, robogunk növénytcserélni (egy nagyonkedves barátnőmmel titkosan), majd időre átvenni a kibérelt buszt, bepakolni a hintát majd lehetőleg (végül nem lehetett, s csak a szentjánosbogarak fényénél kalapáltunk, míg végül úgy adtuk át kivilágítva karácsonyi izzósorral, hogy a hinta része a földön volt....:-) sötétedés előtt összetákolni a darabokat. Mikoooooor énekeljek???? Előtte lesz öt percem, addig Ő elrohan, bekeveri a zenét, én meg majd jól ráéneklek valami rögtönzőset. Így is lett.

Pöti feltette a fülemre a zenét, amit akkor hallottam először, elémhúzta a mikrofont, és tessék, nóta, nyomjad. Úgyhogy ráóbégattam azt, ami éppen eszembejutott (rendkívül bonyolult strófák születtek), s olyan dallammal, ami pont kijött a torkomon (közben ütemre rángatóztam vadul, amitől még lihegős is lett az egész). Az elnéző ünnepelteknek másnap nagyon tetszett ugyan, s a család többi, elfogult tagja is lelkesedett, de mivel én rémisztőnek találtam, valamelyik nap felugrottam Öcsköshöz, hogy egy kicsit tompítsunk fals kurjongatásomon (nem sikerült), és rávokálozzunk a vonyításom mellé Liussal, valamint Farkas is megcsillogtathassa baritonját (komolyan ráhangolódott, gyakorolt, s Ő hallható a refrén alatt, "boldog, boldog, boldog" dörmögéssel).

Rá kellett jönnöm, hogy miként az egykor volt edzett acél test is petyhüdté válik, ha évekig nem foglalkoznak vele, ugyanúgy a hangszálak is berozsdásodnak ha elhanyagoljuk őket, és hiába énekeltem én kislányként a rádióban, meg az operában, s utaztam sokfelé, mostanra bántóan nyivákolós a hangom, s habár hallom a fejemben, nem jön ki a számon rendesen az elképzelés......Fájdalmas, mintha időnként rátapostak volna a lábujjamra:-)

Viszont ez is egy büszkeségpont Pötikémnek, mert képes egy perc alatt összekotyvasztani egy zenét az űrsiklóhoz hasonlatos szerkezetén, amelyen annyi pötty van, mint egy serdülő kamaszfiú homlokán, és mindenféle színes zsinórok állnak ki és csavarodnak belőle messzire, és az egérrel úgy böködi a monitoron megjelenő grafikonokat, vagdossa a csíkokat, hogy csak pislogtam nagyokat. És még türelme is van hozzám.

Jöjjön végül a mű.

Zene, kavarás, ötletgazda és érzékisuttogós alámondás: Pöti

Dal és szöveg: Piroska

Vokál: Lius és Piroska

Vokál 2: Farakas

A kifinomult hallással rendelkezőknek nem ajánlom!!!!! Meg igazából senkinek sem, de mi azért szeretjük:-)

http://www.quantumstate.hu/kiki/ található, az Anyi és Mérike szülinapra rákattintva.