Belzebúb ugyan már egy hete beüzemelte a locsolórendszert, ami spriccel, szór és csepegtet késő esténként, de továbbra is szívesen locsolok kéziüzemmódban, ráérősen húzom magam mögött a rövid gumicsövet, s csatolom rá a ház körül kialakított kutak csapjaira (a három kiállás közül csupán az egyikre szereztünk be kőkutat, a többi még vár a megfelelő darabra). Szeretem nézni a vízcseppeket, perzselő nap után a frissítő vízpermettől feléledő növényeket, a parádézó kismadarakat, akik bátran közelednek fürdeni, s a nyugovóra térő nap pompás színeit. Teljesen kikapcsol és örömmel tölt el.

A kúszófenyő alatt figyeltem fel a mozgolódásra, s a szúrós ágakat felhajtva szembetalálkoztam ezzel a pirinyó békával. Szerintem Ő nem a mi tavunkban született, mivel abban még napokkal ezelőtt is hemzsegtek a dundi ebihalak. Megcsodáltam, majd elengedtem a parton, a bokorrá terebélyesedett sárga virágok között, ahol gyorsan elbújt előlem a kövek réseiben.