Az vén diófa vetett hűsítő árnyékot a malomkőből készített asztalra, s a fatuskókból kreált padra, ahol elidőztünk egy keveset a szeretnivaló házaspárnál, mielőtt hónunk alá csaptuk volna a kiválasztott huszonvalahány rózsatövet. Hosszú évek óta nevelgettek rózsákat eladásra, versenyekre, s mostanra belefáradtak, elég volt, visszakérték a földdarabot, amit a rózsáknak adtak át, hol évről évre egyre több gyönyörűséges tő nevelkedett.

Tőlük vettem az első töveket, s leptem meg vele Anyit is, aki Mazsimama nyomdokaiba lépve gondosan ápolja őket, "eteti" konyhai hulladékkal, elássa alájuk a tojáshéjjakat, zöldségek- és gyümölcsök lehámozott köntösét, s mindezt a növényei meg is hálálják, rengeteg virágot bontanak az idén. 

Sajnos rajtunk kívül mások is imádják a rózsákat, akiket viszont mi nem igazán kedvelünk. Nálam állandóan tetvesednek, folyamatosan kardozok a zöld csapatok ellen, s szintén ilyen színben pompázó, fényes bogarak is zümmögnek a közepükbe bújva, hogy amikor révedezve metszem az elnyílt virágfejeket, a frászt hozzák rám a berregésükkel.....