Kezdtünk helyrerázódni a három hete történt betörés óta. Azt nem mondom, hogy elfelejtettük (amiről többek között a biztosító is gondoskodik, ugyanis azóta sem sikerült a kárfelmérőnek elküldenie a szükséges papirokat, mi lesz akkor a fizetéssel....az asztalos meg ezidő alatt egyszer sem tudta kitolni az egyébként általunk igen kedvelt képét a Joepapa által átmenetileg betömködött lyukas ajtónkhoz....), de lefekvés előtt már nem pakolászunk üres palackokat az erkélyajtók elé zajkeltőnek, és nem riadok fel és nem fülelek mozdulatlanul az ágyban éjszakánként mindenféle megtévesztő neszekre.

Tegnapig. Most megint félünk. Reggel kaptuk az üzenetet, hogy a majdnemszembeszomszédékhoz is betörtek az éjjel......

Fiatal pár, bájos földszintes házban, ahol sajnos csak akkor tudnak beriasztani, ha elmennek otthonról, mivel náluk nincs az a bizonyos burokriasztás, amivel az ajtókat és ablakokat külön be lehet élesíteni. A hálószobában aludtak, miközben kipakolták az egész házat: cipőket, táskákat, ékszereket, ruhákat, műszaki cikkeket, sőt, még a hatalmas tévéjüket is, amit nem is olyan régen ketten alig bírt a srác Farkassal becipelni. Még ahhoz is volt pofájuk, meg idejük, hogy a ház előtt szortírozzanak, és ami mégsem kellett otthagyták egy kupacban. Reggel az üres lakásra ébredtek.

A legrémisztőbb ebben, hogy sem ők, sem a mellettük lévő lány a kisfiával -akinek a férje külföldön dolgozik és egyedül van a babával még hosszú hónapokig- és a két kutyájával, sem pedig mi, akiknek a hálószobája arra néz, ráadásul az erkély ajtó is bukóra volt állítva, meg ott van a három már leszerepelt ebünk, szóval senki nem ébredt fel, mélyen aludtunk, míg ezek randalíroztak. Na és ott van Bundáska a mellettünk lévő telken, aki szintén nagy ugatós, amire fel szoktunk ébredni és hallgatózunk, de Ő is néma maradt.

Az egyenruhások szerint van egy gyufásdoboznyi kütyü, amit ha benyomnak, mi nem halljuk, de a kutyákat elriasztja, és csendben maradnak.

A másik szomszéd barátaink, Melcsiék már felszerelkeztek takarékoskörtékkel, és tegnap egész éjjelre felkapcsolták a kinti lámpákat. Folyamatosan hívjuk egymást újabb ötletekkel, és szervezünk egy baráti találkozót az utcában (egyébként is esedékes lett volna...), hogy ötleteljünk, mégis mit tehetnénk...Mindenki reszket, hogy Ő lesz a következő.