Ellepték a kertet a hangyák, nálunk is meg Anyikáéknál is, sőt, Öcskösék is harcolnak ellenük a lakásban. A minap ástam körbe az egyik kis fácskát, hogy a tövébe elültessem az ölelésnyi íriszt, amit a piacosnéni rámsózott, és ahogy megforgattam a földet, beletrafáltam egy hangyarengetegbe, ott zizegtek mindenfelé, megkrgülve a zargatásomtól. Megvizsgáltam a környéket, s tele van apró lyukakkal, némelyik mellett egész kis földkupacot fúrtak ki.

Anyiék hangyaölő kiszórásával próbálnak meg védekezni, meghintették vele az öreg fenyőfa alatti méretes hangyalakot, s csak később vették észre a közelben ásítozó szarvasbogarat, akit azon nyomban kikaptak a fa tövéből, majd megkezdték az újraélesztését.

Mikor Farkassal a ház elé érkeztünk, csak azt láttuk, hogy Joepapa és Anyika a kerítés oszlopa fölé hajol, s közelről szemügyrevesznek valamit, s integetnek, szálljunk ki a kocsiból. Éppen a lábát tanulmányozták szegény bogárnak, amely időnként összeakadt, s ettől az oldalára dőlt. Tiszta Vészhelyzet.

Méretes egy darab, most olvastam, hogy a kontinens legtermetesebb bogarai, akár tíz centiméteresre is megnőhetnek! Érdekes még, hogy fogságban mézzel vagy cukros vízzel is táplálható, de gondolom, jobban csípi, ha szabadon szívogathatja a fák nedveit. Nem szerepel ugyan a veszélyeztetett fajok hivatalos listáján, de mindenképpen oda kell figyelni rájuk (annak ellenére, hogy apuval ellentétben én megfogni nem merem őket, s csak messziről szeretem), mert az élőhelyük folyamatos pusztítása miatt csökkenőben van a számuk (eszmei értékük 200 ezer forint).

Jelentem, a megszédült szarvasbogarunk jobban lett, s Joepapa elengedte a szembelévő erdős területre, ahol új kalandok és fák várnak rá.