Rózsaszín csíkos bokazoknira esett a választásom, olyan edzőcípőbevaló rövidkére, amit magammal vittem az új táskámba és csak a függöny mögött húztam fel, hogy mégse mezítláb.
Sürgettem a napokat. Vártam a harmadikat, hogy bevehessem az első cébegyes fehérbogyót, ami üzen a belsőmnek az agyamon keresztül, hogy érleljen serényebben odabent. Kivettem az elsőt a pirinyó barna üvegcséből, két ujjam közé fogtam, s Ő meg én öszegyűltünk felette, s csak bámultuk. "Biztosan akarod? De nagyon akarod?"-kérdeztem halkan. "Persze hogy nagyon. Miért, Te nem nagyon?" -szegezte nekem a kérdést. "Nagyon. Én is. Beveszem." - koccintottunk a frissen préselt gyümölcslével, mosolyogva megöleltük egymást, majd legurítottam a torkomon a tablettát.
Minden reggel felmutattam Farkasnak a fehérbogyót, bejelentve, éppen hányadiknál tartok, s jól megnéztük, mielőtt lenyeltem.
Az első napon be kellett telefonálni a kilencediknapi ultrahangos alváznézegetésre, ami tegnapra esett. Teltház volt, de beszorítottak reggelre, hogy csak egy hangyabokányit kelljen késnem a munkából.
Zavaromban egyfolytában pisilnem kell. Rémes egy szokás. Utána meg külön szertartás szerint tisztálkodom, fújkodok, törlök, s a végére olyan természetellenesen illatozom, mint egy ibolyacsokornak álcázott légfrissítő....
Jókedvű barnahajú asszisztens jön értem, bekísér az ismerős narancssárga függöny mögé, ahol kivetkőzöm magamból, felveszem a csíkos zoknit, majd úgy döntök, nem álcázom magam papirkendővel, mint a múltkor, elég lesz a combközépig érő tunikám takarásnak.
Láttam magam a tárogató szélén ülve, összeszorított combokkal, fekete felsőben, csupasz lábakkal, felére összementen a szembelévő ablakban....Készen vagyok? Igen. Kedvesnővérke résniyre nyitotta Csillagszemű doktorúr ajtaját, melyen hamarosan megjelent, köszönt, s már húzta is fel a kesztyűt. Na ilyenkor lesz urrá rajtam a zavar. Ülök a kínzóeszköz tetején, Ő meg beszél hozzám. Kédezi, bevettem -e a bogyókat, minden rendben volt -e, majd szóbakerül a betörés, hogy ellopták a receptet....Közben már kezébeveszi a sodrófára emlékeztető eszközt, gondoltam, mégis csak hanyatt kéne dőlni....Cincogva megkérdeztem "menjek hátra?" -de ahogy kiszaladta a számon, már éreztem, mennyire suta liba vagyok.....
Az egész nem tartott tovább két percnél, a monitort sem néztem, lefoglalt az idiótaságom elemzése. Azt mondta, "hat", meg hogy "tizenkettő", meg egy másik számpárt a bal oldalamra. Semmi bíztató nem hangzott el, hogy pl. tökéletes, vagy nagyszerű, még cask egy jó sem, vagy egy csakígytovább....Aztán kesztyű le és vár az irodájába. Zokni levesz, táskába visszadug, felöltöz majd pasit megkeres jó hosszasan, végül megtalál a kertben, a klínika előtt telefonálgatva......Ő sem gondolta, hogy két perc alatt kész is.
Megint ott ültünk ketten, az asztal túl oldalán a doktorúr, aki áttolt elénk egy papirt, amin számok voltak egy táblázatban, köztük az a 6 is, amit bent is hallottam. Pénteken is mennem kell, mert még nem elég nagyok a tüszők, nem tudja kiszámítani az akcióbalépésünk pontos dátumát. "De akkor ez most rendben van így?" -érdeklődöm. Annyit mond igen. Nem viszi túlzásba. Én annál inkább. "Na de akkor most se nem túl sok, se nem túl kevés az a tüsző odabent?" -erősködöm tovább. "Nem kell több. Nem akarunk mi ötösikreket, ugye!" -válaszol, s mintha icipici mosolyt láttam volna a szája szélén. Hát jó. Csak délutánra van időpont. Megint el kell jönnöm a munkából háromkor. Hiába, érik a petém, idő van.
A kocsiban Farkas az inszemináció felől érdeklődik, hogy ugyanolyan lesz -e, mint a múltkori petevezeték átjárhatósági, csak nemesebb anyaggal? Valami ilyesmi, én sem tudom pontosan. "Miért vagy letörve Kisvörös? Minden rendben odabent, hallottad?" Nem is hallottam. Mire Ő elmeséli, hogy mindkét petefészekben van egy-egy nagy tüsző, 15-ös méretű és 20-nak kell lennie, meg több kisebb, és 6 mm vastag a hártya. Nőniük kell még.
Hogy én hol jártam, mikor ezeket mondta a doki, fogalmam sincs....
Meske barátnőm átjött késő délután, kifeküdtünk a fűbe egy nagy tál zöldborsóval, és értékeltük az eredményeket. Örül. Meg izgul. Azt mondja, minden rendben van. Felemelte a mutatóujját, s felszólított, hogy méhpempőtablettát kell ennem a hártyavastagítás érdekében. "Jó, akkor adjál!" -jegyeztem meg viccesen, mire azt mondta jó, s már indult is a táskájához???!!!! És tényleg volt nála:-))) Hihetetlen ez a nő. Ha nem lenne mellettem, elvesznék a rengetegben.
Péntekig nincs más dolgom, szedem a vitaminokat és érlelek.
