Kiszámoltam, hogy ha minden nap hazahoznék a piacról egy kosárka epret a bajuszosbácsitól, pont annyit, amit vacsorára szívesen bepuszilnánk, nos, huszonötezer forinttal kéne kalkulálnom.....

Pár hete vettem az első adagot ebédidőben kirohanva, miután leráztam a bokámba csimpaszkodó virágosveszélyesnénit, hogy manemveszeksemmit (végül megint egy zacskó íriszt tukmált rám, az egész vödörrevalót a kezemreakasztotta-erről eszembejutott a párhuzam a bélyeggyűjtős svéd versikével, amit alább bebiggyesztek ), s észrevettem a hívogató, nagyszemű, lédús epreket. Este behűtöttük, nagy gonddal megmostam, s kihangsúlyozva, hogy ez az első idei eperevésünk, bedörmögtük a teraszon kettesben, tücsöknótás aláfestéssel.

Résen vagyok, nehogy megint csalódás érjen, s későn kapjak a fejemhez, hogy alig ettünk idén epret, de addigra meg már leérett.....Többféle forrást is tesztelünk, s a piacosbácsin kívül megállunk hazafelé a zöldségeseknél, vagy vidékre menet az útszélen, saját kapujuk előtt árusító fejkendős asszonyságok leszüretelt epertermését is megdézsmáljuk (akik közül egy bájos, beszédes, barátságos otthonkás megengedte, hogy lefotózzam a gyümölcsösládáit, de Ő nem akart szerepelni a képen).

Siv Widerberger: Bélyeg

Bélyeget gyűjtöttem.

Apa hozott egyszer egy kilót.

Azóta nem gyűjtök bélyeget.