Az éves első rómaiparti hekkezés fontos esemény nálunk, mióta ott laktunk pár évet a pókutcában, s akkoriban gyakran andalogtunk a Duna parton édeskettesben, vagy vacsoráztunk baráti társaságban. Az évadnyitót a múlthéten tartottuk, mikor Farkas ebédidőben felnyalábolt, s egy lopott órát együtt töltöttünk az Evezősben, ahol bekebeleztünk egy-egy sülthalat uborkával.
A héten ismét felkerekedtünk, s ezúttal Anyikát is meghívtuk ebédre. Április végén, hétköznap koradélután a legkellemesebb, mikor már úgy melenget a nap, hogy kabát nélkül lehet üldögélni a kerti asztaloknál, rajtunk kívül pedig alig akad néhány ráérős ember, nem kell sorbanállni, vagy kerülgetni másokat.
Kényelmesen sétálgattunk a Duna mellett, lapos köveket gyűjtöttünk és pattogtattuk a vízfelszínen, ámultunk a hirtelen felhúzott, új lakóparkok láttán, leballagtunk egy stégre, s figyeltük a kettesével úszkáló kacsákat, majd megszomjazva beültünk egy másik helyre hideg üdítőt kortyolni.
Találtunk néhány megmosolyogtató érdekességet is, mint pl. ez a parkoló, vagy ez a furcsa, gusztustalan, embernagyságú műanyagfigura, melynek értelmezésére nagyon kiváncsi lennék, mit is csinál pontosan.... Nem tudom, megrendelésre készülhetett -e, vagy meglátták és beleszerettek, esetleg le volt árazva, mert hiányzik az egyik kézfeje, és a karját is megragasztották már, de az biztos, hogy nem kívántam meg tőle a kiflibe tuszkolt virslit.
