A komisz mindig rosszkor jön, de hajnalban, gyötrő fejfájásra ébredni, mikor még abban reménykedem, talán csak rosszálmodom ezt a kínzó hasogatást, s ha kinyitom a szemem, huss, eltűnik, pedig mégsem.....az rettenetes....Résnyire felhúzott szemhéjjamon keresztül ránézek a zenedobozon kéken világító számokra, s megbizonyosodom róla, hogy valóságos az érzés, a hajnali komisz bánt el így velem.
Éppen csak pirkadt, mikor Farkas kibújt az ágyból, hogy megkeresse a hosszúkászöldbogyót, mely meghozza a vágyott enyhülést ebből a szorításból, jajveszékelős fájdalomból, amely a homlokom jobbodalára koncentrálódott, majd addig masszírozta a fejemet, majd simogatta a hátamat, míg nyöszörögve visszaaludtam. Mély álomba szenderültem, s ekkor találkoztam az elfeledett zoknidakszlikkal.....
Felderengett, ahogy Anyikával zoknikutyát gyártunk, kiszuperált, párjanincsmár csíkos lábravalókból, gombot varrunk a szeme helyére, bélésként vattapamacsokat tuszkolunk bele, s apró fekete gyöngyből lett az orra. Aztán eszembejutott Joepapa karácsonyi ajándéka, ami talán egy tornazokniból születhetett, s hogy milyen jó móka is újrahasznosítani a lyukas, kidobásra ítélt darabokat, melyek látszólag semmirekellők, ám kis fantáziával mégis új szerepet oszthatunk rájuk magunk s mások örömére.
Reggel még mindig kábán ébredtem, s párbeszédet folytatattam saját magammal, s bár gyengébbik, bohém énem egész délelőtt ágyban maradt volna, hogy összeszedjem magam (meg az idő is koradélutáni kertészkedésre csábított, pláne, hogy az új szerzeményeim mind ott sorakoznak jóföldre várva, hiszen a zsúfolt hétvégén csöppnyi időm sem maradt, hogy kertészkedőskesztyűt húzzak), a másik, felelősségteljesebb önmagam felülkerekedett, s munkárafel kimásztam a paplan öleléséből.
Első utam a könyveskuckóhoz vitt, ahol a polclétrára felkapaszkodva fürkésztem a gyerekkönyvek gerincét, hátha megpillantom amit keresek, az éjszaka bevillant azonnalkell zoknidakszlis könyvemet, de túl magasan van a felső polc, sehogysem tudtam a dolog végére járni.
Azóta találtam egy hasonló, kifejezetten zoknibábkönyvet, íme.
Míg megtalálom a régi, kedves dakszlisomat, hogy segítségével zoknibábokat gyártsunk unokaöcsköseimmel, máris más szemmel nézek a mosásra várakozó szennyesre, s könnyedén kiselejtezem újrahasznosításra a viseltesebb darabokat:-)
