"Táncoljunk!" -kaptam el Tkolléganőm karját, aki éppen meggyesrétest meg egy bögre teát igazgatott el unottan az ezüstözött tálcán, hogy bevigye a főnökének.
"Mi van Veled, mitől vagy így feldobva?" -kérdezte meglepetten, de hagyta magát megforgatni, majd nagyokat rúgva a levegőbe feltekeredtem a karjára.
"Miért, táncoltál már valaha itt bent, az irodai konyhában???!!" -riszáltunk tovább lelkesen.
"Még nem." -válaszolta, s vidáman megpördült a tengelye körül.
"Na látod. Felmondtál, elmész egy új helyre úgy, hogy még csak nem is bugiztál a konyhakövön???? Látod, milyen jó volt? Ma már csináltál egy emlékezetes hangulatfokozó jópofaságot, amit ezelőtt még sohasem." -engedtem útjára, miután véletlenül kissé mellbevágtam a kapálózásommal.
"Tényleg, igazad van......" -s mosolyogva továbbment, kezében a tálcával.
