Egyre gyakrabban bukkannak fel a terasz korlátján, s óvatosan bekukucskálnak rám az erkélyajtó üvegén át. Felváltva röppennek oda, mintha beosztották volna maguk között titkos megfigyelésemet.

Talán két hete érkeztek, éppen mikor a lehangoló hírek miatt az orromat lógattam, ültem a forgósszékemben és egykedvűen a monitort bámultam. Egészen közel merészkedtek az ablakhoz, s oldalra billentett fejjel vettek szemügyre, vajon veszélyforrás vagyok -e, vagy biztonsággal ideköltözhetnek.

Lelkesen hívtam fel a kollégák figyelmét az eseményre, hiszen errefelé, ahol az udvaron egy szál fű sem nő, mindent leköveztek, a zöldet csak a kaspókba ültetett buxusok nyújtják, olyan felüdítő látvány egy rigópár érkezése!!!! Úgy tűnik, rajtam kívül csak egyetlen embert érdekelt, a többiek fel sem néztek......

Naponta többször is jönnek, ágakkal, különféle szálakkal a csőrükbe, igen serényen dolgoznak. Tegnap fedeztem fel, hogy a hidegfúvódoboz külső egysége és a fal közötti résbe építkeznek, s már készen is van a fészekalap.

Kitennék nekik egy etetőt, de félő, ezzel felhívnám a figyelmet rájuk, s valaki még lepiszkálja az eddigi munkájukat. Feltűnés nélkül kiszórtunk egy kis napraforgómagot az egyik virágládába, hátha onnan megeszegetik, mielőtt kikelne, s ezzel lebuktatnának minket:-)   

Minden nap várom őket, figyelem az építkezésüket ezeknek a szépséges, énekestorkú, urbanizálódott kisrigóknak.