Papirmadarakat hajtogat majd felfűzi cérnára őket lelógatós nézegetősnek, kézenfogós kislányokat vagdos ki régi, színes csomagolópapirból tapétadísznek, mert szerinte olyan sivár az a babaszoba odaát, úgy érzi, neki kell feldobnia. Majd sóhajtozva hozzáteszi: "Hát mit csináljak, ha nekem még csak szőrösunokáim vannak, kinek kedveskedjek?"
Anyika telekszomszédos barátnője -akivel naponta találkoznak egy megbeszélt időpontban a kert sarkában (mert csupán ott ér össze a telek, a kerítésoszlopnál:-), hogy egyeztessék a következő randevút- nagymama lett, irigylésreméltó. Mostanában oda jár át őrizkedni a picire, ha az anya és lánya (akik egyedül nevelik a kislányt) elmennek vásárolni, vagy fodrászhoz, vagy ügyintézni. Nagyon élvezi. És boldog, hogy kitették az általa szeretettel gyártott madarakat meg táncoló babákat a falra.
Anélkül, hogy a lelkébe gázolnék, próbáltam elmagyarázni, hogy nem biztos ám, hogy azért nincs látványos dekoráció a falakon, mert nem volt rávaló, vagy bezárt a bolt mire odaértek, vagy nem tudják miként kell kivágni csomagolópapirból figurákat, mert az is elképzelhető ám, hogy az egyszerű tetszik nekik.
Mert nekem is inkább az. Finom színekkel festett, puha, meleg babaszobák, minden micimacitól mentes falakkal (imádom a rajzfilmben, de kevésbé, ha falról köszön le, meg azt sem kedvelem, amikor minden ruhadarabra rávasalják)
jken bnelgnelk erk rk lekfgolk
