...amikor még volt időm és lelkesedésem, voltam olyan túlfűtött, hogy minden várható locsolónak külön ibolyacsokrot gyűjtöttem a Nyúldombon, amit általam font kiskosárkába tettem a festett tojások mellé. Mostanság későn kapcsolok, riadtan emelem ki a fejem a dossziék közül, s csapok a homlokomra, hogy jétejóég, máris húúúsvét van a hétvégéééén????!?

Így aztán én, aki bizonyos hétköznapokat is hajlamos ünneplőbe öltöztetni, képes vagyok lemaradni az oly kedvemrevaló készülődésről, s míg hét elején még reménykedem, hogy talán lesz időnk valamelyik nap ebédidőben kirohanni a piacra, vagy talán pénteken még üzletzárás előtt végezni a munkával, péntek reggel már világosan láttam, hogy nem lesz semmi sem az egészből.

Levágtam a szégyenszemre még most is ott lóbálodzó fatélapót a bejárati koszorúról(mentségemre legyen mondva, hogy annyira nagyon helyes volt), s  felaggattam rá a narancssárgával kipingált tojásokat, az asztal közepére pedig kikerült a szurágta fából kifaragott húsvéti tyúk. Még sonkát sem vettünk, bár Joepapa hívott, ne aggódjak, úgyis majd Náluk lesz a hétfői összeröffenés (ugyan Farkassal már tegnap délután óta sonkáznak), Anyi pedig gondoskodott a hangulatos dekorációról is.

Azért remélem, Farkas megírja nekem a szokásos, különbejáratú locsolóversemet (amit már Anyika is elvár Tőle, merthogy neki is személyeset szokott költeni), amiért jutalmul megajándékozom majd a külön neki vett nyúlalakú gumicukorral.