A szülői fészekben kétféle salátával találkoztam: az ecetescukrosvízben úszkáló fejessaláta levelekkel, és a majonézbe beleforgatott zöldségekkel. Mindkettőt szívesen fogyasztottam, ám amint kirepültem, magam mégsem készítettem egyiket sem.

Középsikolás koromban, nyelvtanulásnak köszönhetően eljutottam a franciákhoz, belgákhoz valamint egy tündéri kis svájci faluba, ahol mindenütt akkora konyhával rendelkeztek, hogy nagyobb volt, mint odahaza az egész aprócska lakásunk. Közepén hatalmas, körbeülhető szigettel, melyekről fényes rézednyek lógtak le, üzemi kinézetű tűzhellyel, s volt olyan konyha is, ahol még régi kandalló is díszelgett az étkezőasztal mellett. Tátott szájjal bámultam a kisközértnyi méretű spájzokat, s azt gondoltam, innen eredhet a mondás, miszerint kolbászból van a kerítés is.

Ekkor találkoztam először az általam selymessalátának hívott változattal, vagyis azzal, ami nem vízbenúszkált, de nem is tocsogott a majonézben, s mégis igen ízletes volt. Különféle mustárokat kevertek ki olajjal meg balzsamecettel, kevéske cukorral vagy mézzel, beledobáltak fűszereket is, egykettőre bársonyos mártást rittyentettek a zöldlevelek tetejére.

A saláta az alap eledelem. Egyrészt nagyon kedvelem, másrészt folyamatos cérnulási törekvéseim által megszabott étrendembe remekül beilleszthető. Aztán a vendégek, családom is megszerette az általam összekavart változatokat, s rendre kérik is, hogy csináljak olyat, amilyet csak én tudok:-)

Szinte minden nap eszem belőle egy nagy tálravalót, s csak azt sajnálom, hogy Farkas nem társul mellém a legelésbe, akinek csupán úgy tudom lenyomni a torkán, ha a reggeli dugimustáros szuperszendójába belecsempészek pár levelet a sonka és a sajt közé, így végül szívesen megeszi.

Semmiképpen sem hiányozhat otthonról egyetlen eleme sem a salátaselymesítőkészletemnek, mert különben igen nyűgös leszek: olivaolaj, balzsamecet, pesto, rózsa- és tarkabors.

A pestoért rajongok! Mostanában próbálom az olivaolajat kihagyni az öntetből, mivel a pesto már eleve olajos, és csak balzsamecettel folyósítom (ha meg belekeverek egy picit a másik nagy kedvencemből, a szárított paradicsomból, az is eleve olajos), hogy kevésbé legyen pufisító, figyelembevéve a gombóctündérségemet. 

Ahogy a mustárokra, vadászok a különleges olajokra, balzsamecetekre, pestokra, amelyekből már itthon is van bőséges választék a fűszeresboltokban.