Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Pipacsmező és száguldó kamionok

2008.03.21. 13:41 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

A kevesebb is elég lehet, hiszen nekünk csak egyetlen egy kellene, nem pedig sok.....Nyugtalanul fészkelődtem a székemen, mikor felhívott a telefonon kapott hírrel: feleannyi, mint a minimum határ, s jövő héten be kell mennünk konzultációra.

Gyors böngészés a cikkek között..a tízmilliós szám egyértelműen kevés, de nem reménytelen, talán nem olyan vészes a helyzet.

Délután elment a leletekért személyesen. A másik két érték még az előzőnél is rosszabb, tulajdonképpen 1-2 százalékuk mozog csak, az is csak éppen hogy. Felhív. Összeesek mint egy papirkutya.

Azonnali válaszokat akarok, tájékoztatást a mostmivanról. Miértek röpködnek az agymaban.

Igazolásokat gyártok. Előkerül egy csomó DE.  De soha nem iszik alkoholt, egyszerűen nem szereti sem Ő sem én. De nem is fogyasztott egyáltalán KV-t, vagy füveket, izomduzzasztószereket, semmit. De életében nem is szívott el egy cigit sem, ahogy én sem. De élsportoló volt, erőtől duzzadó, magas, súlyfeleslegnélküli. De mi egészségesen eszünk, szedünk vitaminokat is.

Ezer év után végre elmentem a nőgyógyászhoz, Ő pedig erre az egy vizsgálatra, hogy felkészüljünk a babára. Fel sem merült semmiféle probléma, nem volt panaszunk. Mi csak tájékozódni akartunk. Máris fennakadtunk a hálón, az első lépésnél.

De miért?

Az nem lehet. A mi tökéletes életünkbe nem ezt képzeltem el. Tizenötévnyi szerelemcsogunk van, rengeteg csodálatos élménypillanatunk együtt. Mindenki azzal bíztatott, nekünk biztosan azonnal sikerül, ha egyszer kisbabát szeretnénk.

Most merre? Miért kell egy hetet várni egy orvosbeszélgetésre? Nekem rögtön tudnom kell, mire készítsem fel a lelkem, nem bírok várni, ez így nagyon fáj.

Ő. Látszólag nem aggódik. Azt mondja, várjuk meg mit mondanak csütörtökön. Próbál engem felvidítani, én pedig igyekszem nem mutatni teljes zavarodottságomat. Nevetünk. Csak akkor sírok, ha nem lát.

Pipacsmezőn sétáltam, koszorút fontam, lepketáncban gyönyörködtem. Most pedig ki tudja miként kerültem ide, állok egy ötsávos autópályán, száguldó kamionok között, s nem tudom, merre lépjek, mi történt...Úgy szeretnék visszamenni a rétemre.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr82390846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása